A blog születéséről és rólam a magyar-vidék.hu-nak márciusban meséltem, de azt hiszem az Ahogy indultban a helye, és mint olyan, januárra kerül:)
Gazdász - kommunikáció szakon végeztem, de tanulmányaim során kiderült, hogy sokkal közelebb áll hozzám a kommunikáció, mint azt kezdetben gondoltam. Sok gyakorlati óránk volt, ahol sok mindent kellett írnunk. Észre vettem, hogy könnyen megy az írás. Aztán mikor végeztem, gazdász területen találtam munkát. Ugyan elég sok kommunikációs
feladatot látok el, a szabad írás mégis hiányozni kezdett. Viszont nem akartam csak magamnak írni, illetve volt és van is bennem vágy arra vonatkozóan, hogy talán valaki, aki majd olvassa, szórakoztatja is. Így hát egyértelmű volt, hogy blog lesz, de az a régimódi napló, csak a 21. századba ültetve. Tehát a témáját tekintve se gondolkodtam sokat.
Vidékélet, mert az én vidéki - hála a jó égnek - idilli életemről szól. Persze a családban futottam pár kört, hiszem mégis az életemet/tünket teszem közszemlére. Ezért is vannak az álnevek. Ami az indítást illeti, elég közhelyes meg minden, merthogy utálom az újévi fogadalmakat, mégis, mivel hónapok óta forrt bennem a gondolat, azt mondtam, hogy na ez lesz az én első újévi fogadalmam.
A konkrét indítási dátumot pedig a gidánk születéséhez időzítettem, hiszen indító témának is jó lett volna, és mivel nyárra terveztük a dolgot, az idő sem sürgetett így. Persze a gólya váratlanul januárban leszállt az ólba, így magamhoz képest csúsztam két hetet.
Mesélj picit magadról! Miért döntöttetek a vidéki élet mellett?
Szerencsés voltam, mert nagyon nem kellett döntenem. Az élet hozta magától. Maga ez a tény is egyébként észrevétlenül történt, ami azért is különös, mert a tervezés rabja vagyok - vidéken szerencsére a bilincsek egyre kevésbé szorítanak. Visszatérve, ahogy végeztem, munkát kaptam a városban, így adott volt, hogy ha költözésre kerül a sor, nem megyek világgá. Persze terveztem, hogy külföldön dolgozom majd, ha mint friss diplomás nem kellek senkinek. Mosogatok, vagy szobalánykodom pár évig Angliában, és a jó anglollal meg a félre tett pénzzel már biztos jobb helyzetben leszek. De mint mondtam, kaptam munkát, így meg sem fordult a fejemben máshova menni.
Szüleimmel a város közepén, egy kertes övezetben nőttem fel, így félig városi, félig vidéki voltam. Persze abszolúte városi agyam van, illetve már csak volt, hiszen még veteményesünk sem volt soha. Amikor a továbbtanulásról volt szó, mindennél jobban vágytam egy nagyvárosba. Végül úgy alakult, hogy helyben maradok, de aztán ahogy Mébivel megismerkedtem, kaptam két évet a fővárosból, igaz látogatóként, de nekem tökéletes volt. A legjobb évek voltak, de mindketten úgy gondoltuk, hogy nem akarunk ott letepedni.
Munka miatt pár évig működhet az ottélés, de gyereket nem akartunk volna ott nevelni. Mikor már letelepedtünk, utólag meg már egyértelmű indokaim voltak. Megesznek, egészben lenyelnek a reklámok, és hatalmas a nyomás az emberen, hogy megfeleljen a trendnek, megvegye a szép ruhát stb., hiszen látja maga körül azt a rengeteg embert, aki mindezt megteszi, így szintén nyomás alatt tartja. Vidéken meg boldog lehet az ember 10 forinttal a zsebében egy térdig sáros gumicsizmában minden szégyenérzet nélkül, mert mindezért a sarki boltban, ami hétvégén bezár,kap egy darab rágót.
A megismerkedésünkkel párhuzamosan kezdődött az igazi rajongás a vidékért. Az a fajta, tudod, amikor már akkor mosolyogsz, mikor még csak a buszhoz szeded a lábad, ami Oda visz. Hiszen tudod már az úton, hogy: télen megcsapja az orrodat a kémények illata, tavasztól meg ott van a kikelet a színtiszta madárcsicsergéssel, kakaskukorékolással, és a szomszéd ló nyerítésével.
Az ő faljuk volt az első, amire azt mondtam, hogy oda bármikor mennék. Így hát nem is kellett noszogatni, egyértelmű volt, hogy ha egyszer költözünk, hova. Erdő is van, folyó is van, és a főbb nagyvárosok is beutazható időn belül találhatók, szóval egyszer csak minden szempontból számunkra tökéletes helyen találtuk magunkat.
Mit szeretnél elérni a bloggal?
Picit elkapott a gépszíj, és mióta írok, érzem, könnyebbek a hétköznapok. Nem hittem, hogy ilyen nagy hatással lesz rám, de örülök neki. Ezzel már megelégszem. Szeretnék fejlődni is, Mébi mindig is mondta, ha másra nem, gyakorlásra tökéletes. Ezek után már csak hab a tortán, ha valakinek tetszik a dolog. Innen meg a határ a csillagos ég, és el sem merem mondani, milyen vágyak fogalmazódnak meg bennem titkon.
A lényeg az írás. És ha az, amit írok, másnak tetszik, és az a más úgy érzi, hogy át is tudom adni azokat a szerelmes érzéseket, amik bennem vannak akár egy séta után,és (ne) adj isten erre még valaki rendszeresen kíváncsi...
Már az álomvilágban járok...
Milyen jövőben terveid vannak? Mik a blog céljai?
Ahogy az elején mondtam, én a tervezés rabja vagyok, így a hobbimat nem akarom leláncolni. Írok, mert szeretek írni, és ha ez másnak ad valamit az élethez, az nekem jó. Nincsenek konkrét céljai a blognak. Alakul, ahogy az életem is alakul. Nem akarok hittérítő lenni, és vidéki életre ösztönözni mindenkit, merthogy az mennyire jó. Nem jó. Télen a -15 fokban, méteres hóban ballagsz a csontodig hatoló hajnali szélben a buszmegállóig, hogy beérj dolgozni, és hálát adok az égnek, hogy nem gáz a főnökömnek - aki szintén vidéki:) - , hogy reggel hótaposóban kurjantok neki egy jó reggelt. De én szeretem. Én taposom a nyomot először, és egyébként is, imádok minden évszakot, így abban, amiben más a nehézséget látja vagy a hátrányt, én a szerelmet találtam meg.
Tervezel valamilyen fejlesztést?
Jó lenne, persze, például a design-t is tovább kéne idővel fejlesztenem, de picit analfabéta vagyok ebben az online világban, meg kell még tanulnom kezelni a rendszert. Remélem hamar belejövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése