Még adós vagyok a múlt heti vasárnap hajnali túrabeszámolóval. Csak hogy emlékezzen mindenki, hogy egy hete még milyen más világ volt itten. Vidéken.
Mébi hajnalban kelt, keltem vele én is. Kimentem a lányokhoz, végre tehettem-vehettem az ól körül. Reggeli rendrakás, friss széna, víz, mindenki jóízűen lakmározott.
- Hát Sára - néztem rá kérdőn-, akkor eljössz velem sétálni, ha már így ketten idekünn vagyunk a vidéken?
Nem kellett kétszer kérnem.
Két erdő között lakunk, nomeg a Duna partján. Általában a hozzánk közelebbibe járunk sétálni. Itt még soha nem láttam őzet. Van már egy bejáratott ösvényünk is, az erdőcske közepén, de a nyomokon kívül eddig még semmi nem árulkodott arról, hogy itt vannak. Elmentünk egy ház mellett, azon az úton csak ritkán járunk. De milyen jól tettem, hogy arra mentünk. Épp kiterelték a tyúkokat, meg volt két gúnár is, aki rendet tartott a baromfiudvarban. Sára vette őket észre. Én csak azt figyeltem, hogy a kutya mit néz, nehogy valami idegen eb legyen a dologban, mert erre felé akad 1-2 magát önállóan sétáltató jószág. De nem, Sára a kis házat nézte, ahol a tyúkok meg a gúnárok voltak. Micsoda idilli reggeli kép volt!
Picit mentünk még az úton, aztán bekanyarodtunk az erdőbe. Sára végig izgatott volt. Sokat ment előttem, amit igazából csak noszogatásra szokott, többször letért az ösvényről, és izgatottan szaglászott. Amikor valamit állt, én is mindig megálltam, gondoltam fele se tréfa, hogy ennyit jelez, biztosan forró nyomon járhatunk.
Többször csábított volna le az ösvényről, de én makacskodtam.
Aztán az egyik jelzésnél, amikor türelmesen álltunk mind a ketten, egyszer csak áthaladt előttünk egy őz. Azt a csodát! Hangja sem volt az avarnak. Csak úgy átsétált. Nem hiszem, hogy észre vette minket, mert jóval előttünk volt, és teljesen nyugodtan lépdelt. Hogy a Sárára milyen büszke voltam! Több őzet nem láttunk, pedig biztosan ott voltak. Sára ahogy közeledtünk a nyomhoz, egyre aktívabban gyűjtötte a szagokat. Imádtam nézni. Azóta is fel vagyok villanyozva attól, hogy már egy éve járunk ebbe az erdőbe sétálni, és végre láttunk őzet! Otthon még csak 8 óra volt, de már megéltem egy egész hétre való csodát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése