"Ha már tavasz van, legyen tavasz! És éljen a szerelem!" :) Nah ilyen volt ez a hétvége! A fenne megette, hogy csak hétvégén, no most meg aztán különösen vasárnap este jön az ihlet… De hát ahogy papa mondja „A kötelességet el kell végezni kislányom”. Rendben. Elvégeztem. Dolgoztam. Sportoltam. Főztem, mostam takarítottam. Egész héten. Ennek örömére legszívesebben a szombat ebéd utáni sziesztát egész vasárnap estig tartó programnak nyilvánítottam volna. De. A kecskét meg kellett fejni, a vadásznak meg mennie kellett.
Szóval, ha már tavasz van, születnek a kecskék. Mondták is a rádióban, hogy idén korán jöttek a gidák, jön velük a tavasz is. Meg a fejés. A kecskefejést illetően mindenkinek ajánlom figyelmébe azt a youtube-on található oktatófilmet amit most nem találok, így nem tudom belinkelni, de biztosan ott van. A videóból kiderült, hogy természetesen Lujzi tőgye a harder kategóriába sorolandó, és meg kell mondjam, mielőtt én ezt tudtam volna, már tudtam. Elég hozzá annyi, hogy a technikámon van még mit finomítanom. Ehhez meg az, hogy úgy fél dl tejet, ha sikerült fejnem nem kis munkával. Este kérdeztem is Mébit, hogy szerinte, ha nekem úgy 20 perc alatt ennyi sikerült, az, aki lefej 1 l-t az meddig ül ott? Tök tapasztalatlanok vagyunk. Vagyis, hogy csak én. A tavaszi mámor hatására nyitva is hagytam a bejárati ajtót, amíg a kertben bíbelődtem, erre Mébi kiszólt az udvarra:
-Hé te asszony, nem zavar, hogy az egerek bejönnek? Honnan jöttél te lány? – Hát nem vidékről...
Szóval. Vissza a tejhez. Nevettem, amikor a szomszéd kérdezte, tudok-e kecskét fejni. Mondtam is neki, hogy nem olyan nagy dolog az, majd csak belejövök. Jah. Ma is megpróbáltam, a csodás oktató videó megtekintése után komoly eredményt várva dédi által hozott világoskék műanyag tejeskancsóval vágtattam a karámba. Az eredményben ma is: fél deci. Katasztrófa. De a dédi mondta délután, hogy majd jön az rendesen, csak fejjem. Egyébként ne aggódjak, hiszen ha nincsen bőség, nincsen bőséges tej sem… Nem mintha aggódnék, a gidát se választottuk még le… De azért felháborító, hogy ennyire nehéz dolog kecskét fejni! A franc. Az ember napi 8 órában olyan dolgokat old meg, hogy begöndörödik tőle a frissen vasalt haja, erre ez a tök egyszerű dolog meg nem megy. De. Eldöntöttük. Eme fergeteges fél decis sikereknek köszönhetően, nomeg azért, mert Pötyike gólyameglepetés, ez most a tanulás időszaka. Szép is lenne, ha Lujzi képes lenne naponta 2-3 l tejet adni, csak mivel városi lány vagyok, nem tudom megfejni. Szégyen. Szóval. Drága Sorsom, köszönöm neked, hogy leszállt a gólya az ólba, és hogy Lujzikám ilyen békésen tűri, hogy gyakoroljak rajta azért a fél dl tejért! De most így visszagondolva… Lehet hogy túlzás is az a fél deci… Mind1. A lényeg, hogy vidéken az élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése