Még nem is írtam az élősarkunkról. Illetve annyit, hogy elfajzott:) Szóval. Jelenleg négy, azaz 4 db kalitkánk van, és egy akváriumunk.
Egy-egy-el indultunk, zebrapintyek – halak… Aztán jöttek a gould amandinák, majd szépen sorjában egészen addig bővítettük a sarkot, amíg a jelenlegi állapotot el nem értük. Hogy miért álltunk meg? A sarokban nincs több szabad falfelület. Azt hiszem egyedül ennek tudható be. Nem. Biztos vagyok benne. Szóval. Zebrapintyek, gould amandinák, kákapintyek, sirálykák, és ékfarkú amandinák, valamint viszlát halak, jöttek helyette a milyen teknőcök is… Pézsma! Pézsmateknősök. Ez a sarkunk. Mindegyik kalitkában egy pár, illetve család van. A zebrapintyek most a sirálykákkal laknak, mert az ékfarkúak letojták a tojásukat, és hála Mébi gondosságának – ami semmiképpen sem zárójeles, merthogy biztosítjuk az ausztrál klímát, figyelembe vesszük, hogy ott mikor van nyár, mikor van a természetes élethelyükön a költés, ezeknek megfelelően mikor milyen táplálékot találnának, és még annyi mindent, ami egy jó madarász fejében illetve könyvtárában megtalálható – kikeltek a fiókák, így a család zavartalunk a legnagyobb kalitkánkban éldegél. No és volt az a hétvége ugye, amikor „legszívesebben az ebéd utáni sziesztát egész napos programnak nyilvánítottam volna”… Hát így volt ezzel az ékfarkú család is. Mindannyian egy ágon, mint a verebek, pislogtak bele az ausztrál nyárba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése