Ma reggel újra nekiindultunk. Hát... Abszolút nem voltam lelkes. Csak ide mentünk a part menti erdőbe. A nap nem sokkal előttünk kelt fel, még sütött. Ettől függetlenül utáltam az egészet.
Az a lány vagyok, aki bírja, hogy a négy évszakba született. Mindegyiket imádom, és mindig lelkesen várom a következőt. De ez a tavaszlopás elvette a kedvemet. A fene megette nézni ezt a szürkeséget, amikor szikrázott már minden!
A part, mint ahogy már három hónapja folyamatosan, most is színtelen és üres volt. Az erdőben láttunk őzet, de igazából a szürkeség annyira nyomasztott, hogy csak egy rövid csillogást engedett meg magának a szemem. Nincs mese. Úgy kell a lelkemnek a tavasz, mint Boy George-nak a szerelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése