Ahogy megjött a jó idő, úgy jött vele együtt a vásári hangulat is. Márciustól felpezsdül a vidéki élet. Nem csak azért, mert a kertben is egyre több a teendő, hanem azért, mert az országban szerteszét havonta felpezsdül a vidék. Idén először, a monori vásárban jártunk, még március elején. Ejj'be jó volt!
A rendszeres vásárlátogatók jól tudják a szabályokat. Aki jó üzletet akar kötni, annak már pirkadatkor illik a helyszínen lennie, különben válogathat a maradékból. Az is ismert tény, hogy aki későn érkezik, nem talál magának parkolót. Mit jelent az, hogy későn? Monoron hét óra már annak számított.
A Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövegségének kisállatbörzéjén először jártunk. Mébivel a naptárba már jó előre beírtuk a dátumot. Imádjuk a vásárokat, legutóbb amikor voltunk vettünk is egy kecskét. :D Hát az nagyon jó volt. Tudtuk, hogy ha elmegyünk, nem jövünk állat nélkül haza, Mébi meg mondta, vegyünk egy kecskét. Vegyünk. No hasonlóan indultunk neki a monorinak is., benne volt a pakliban no, hogy nem jövünk haza üres kézzel. Jó vásárhoz méltóan itt is igaz volt pölö az, hogy ha az ember nem tudja pontosan hova kell mennie, csak kövesse az előtte haladó autókat. Egyszer sem fordultunk le rossz irányba. Mire odaértünk, már vagy négy utca megtelt a parkoló autókkal. A rendőrök lezárták a kritikus helyeket, időbe telt, amíg egy szappandoboznyi helyet találtunk magunknak egy kapualj mellett.
Teljesen bezsongva szedtük hát a lábunkat befelé. Az állatok zsibongását már messziről lehetett hallani. Ahogy közeledtünk a bejárthoz, úgy vettük ki sorra: ez egy kakas, ez egy kutya, ez egy liba, ez meg egy kecske volt. A 300 forintos belépő után közvetlenül a bejáratnál elvesztünk egy lufifelhőben, de a szívecske sarkából már láttam: egy nagy labirintus közepén vagyunk. 8-10 sor mindkét oldalon, aminek a végét a hömpölygő tömegtől nem láttuk. Nem volt kétség. Elkéstünk.
Az idei első monori vásár inkább a baromfivadászoknak és a galambászoknak kedvezett. Se szeri, se száma nem volt sem a fajtának, sem a létszámnak. Ez volt a kemény mag.
A sorban a papagájok következtek: hullámos, törpe, nagysándor, kissándor, ara, kakadu... Rengeteg.
De lehetett venni egzótákat, kisemlősöket, nagyemlősöket, mézet, sajtot, szappant, ostort, tápot, szerszámot. Szinte mindent. Akár dobozt is 60Ft/Dd-ért.
Nekem a kedvenceim azok a hatttttalmas kakasok voltak! Némelyik vagy méter magas volt. Ki is találtuk Mébivel, hogy ha április környékén megérkeznek a baromfik hozzánk, lesz egy ilyen vezérhím a bandában.
Ahogy meneteltünk a sorok között, belevesztünk a hangulatba. Külföldiek, magyarok alkudoztak a kofákkal. Mindenki a jó üzletet kereste. Volt egy sajátos nyelvezete az egésznek:, az egyik galambásszal így kezdett üzletelni valaki: Aztán hogy röpülnek ezek a galambok? Annyira tetszettek nekünk ezek a vásári szlengek, hogy nagyon! Egy idő után a fülünk élesebb volt minta szemünk, csak úgy hegyeztük, hogy elkaphassuk a sztáljt. Imádtam! Egyébként a jó kofák messziről kitűntek. Voltak madarászok, akik a hidegtől fóliával védték a kalitkákat, vagy inkább az autóban hagyták őket, mások meg a reggelijükből szórtak a jószágnak. Az egész nagy élmény. 10 óra körül megjelentek a tátott szájú kislányok, az apukák nyakukban a legényekkel, és persze az anyjuk szoknyájukat húzó akarászok is. Az imádatos kis lurkókon is mosolyogtunk párat. Úgy másfél, 2óra alatt végig jártuk az összes sort, aztán bedobtunk egy reggeli a hot dog-osnál, majd a lufifelhőn kikeverdünk a forgatagból. Kivételesen nem vettünk se kecskét, se semmilyen egyéb más állatot :) de akkora élmény volt, hogy a szánk még a haza úton is tátva volt. Ennyi szép jószágot...
No hát éljenek a kofák és a vásárok, innentől minden hónapban, egészen októberig! Uccu neki látogatni, alkudozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése