Sárával a Freshnapf-os frenetikus vásárlás után a buszmegállóba vettük az irányt. Mosolyogva várt ránk, és hopp már ugrott is a kocsiba. Sára még csak egyszer látta, de majd előre furakodott örömében, annyira akarta üdvözölni :) Hiába... Tudja, ki a jó ember.
Sára egyébként nagyon bizonytalan az idegenekkel szemben. Mébi szerint ennek örülni kell. Szerintem meg az alul szocializáltság jele. Falun jóformán a családot, meg a szomszédokat ismeri. Nomeg a Beagle-t, aki mindig kiszökik, ha elmegyünk a háza előtt. Olyankor jókat játszanak. Ezen problémák leküzdése végett egyre többször hozom magammal a városba, és olyankor a kötelező körök mellett elmegyünk játszani is egy kutyás helyre. De Sára ettől függetlenül a bizalmatlan kategóriába tartozik még mindig. Azonban Csanit egyből megjegyezte magának :)
Csani utoljára egy forró nyári napon járt nálunk, még Pancsival együtt. Így voltunk mi hárman még a fősulin. Szóval eljöttek meglátogatni. Kint tikkadtunk a fenyőfák árnyékában, Pancsi pedig a függőágyban szundított ebéd után. Milyen jó is volt az a délután..
Most hétvégén, hogy újra találkoztunk, örömünkre még a nap is kisütött.
- Csuti, ugye elmegyünk azokra a helyekre, amikről írni szoktál? - hát persze, hogy elmentünk.
Ittunk egy forró teát, és a történetömlésekkel megküzdve végül csak befogtuk a szánkat, így sikerült felvenni a csizmát, és nekiindultunk. Végigmentünk azon az úton, ahol minden hétvégén megyek, sétáltunk az erdő melletti kis úton és megmutattam neki az ösvényt, ahol először láttam őzet ebben az erdőben. Most ez nem jött össze.
- Biztos azért, mert nagyon hangos vagyok - suttogta mindig Csani. Hát dehogy azért. Csak nem voltak ott. Sára se jelzett úgy, meg amúgy is, kettő óra fele volt már, ilyenkor én még sosem láttam őket erre. De megelégedtünk a napsütéssel, a Duna illatával és úgy amúgy egymással. Még az óra sem volt megbolondulva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése