Reggel határozottan megállapítottam: a Kerekerdő déli vége Ibolyaországban van.
Ez a dolog már tavaly is ott motoszkált bennem, de annyira elkerülte a figyelmemet a sok meglepetésvirág, ami itt-ott előbújt a kertben, hogy nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Vasárnap azonban ujjongva vettem észre, hogy a kerítésünk előtt száz szálra nyílnak az ibolyák. Aztán tegnap, amikor is 7 órakor indultam Sárával a szokásosnál is világosabb esti sétánkra, konstatáltam, egészen a Dunáig, mindenhol ibolya szegélyezi az úttestet. Reggel meg ahogy szedtem a lábamat a buszhoz, rájöttem, az egész Domb egy ibolyaföldön van. Tehát. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a Kerekerdő déli vége Ibolyaországhoz tartozik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése