Két hős

 Orvoshoz mentünk Pestre, és megmutatkozott, hogy kutyánk ejjdejólnevelt:)

Mondják, hogy olyan a kutya, mint a gazdája. Esetünkben kettő a gazda, így Sárából is, mint jól kiválasztott társból, mind a kettőnkből van. Mébitől vette az abszolúte kéjenc kategória legfelső fokozatát, valamint a dilóságot. Jól ki is jönnek egymással. Szokásomhoz hűen, természetesen belelőm a rosszat merítette. Én mindig megvédem, hogy Ő márpedig nem beteges, de lassan be kell valljam, hogy van benne igazság. December óta küzdünk egy makacs füles dologgal, emellett meg ott van a pajzsmirigyes probléma is. Mondom, hogy rám ütött ez a gyermek! Egyébként emberi időben mérve olyan 12 éves a kis dögevék:) Fuhdeimádom.

Szóval városi doktor úr tanácsára meglátogattunk egy spéci állatkórházat. Még szabit is vettem ki. Mébi meg hős, amiért elvitt minket, és jajjdetürelmesen megvárta, amíg sorra kerülünk.

Sárimárit megsétáltattam az út előtt, aztán boldogan ugrott az autóba. Picit tiltakozott az ellen, hogy ő a hátsó ülésre másszon (merthogy mindig elől a lábamnál utazik, de a hosszabb út miatt kényelmetlen lett volna neki), úgy kellett ráemelni :D De aztán nem volt probléma. Picit aggódtam, hogy majd biztos előre akar mászni hozzánk, de hát az én kutyám annyira de annyira okos! Nem is érdekelte, hogy mi folyik elől, annyira lekötötte a bámészkodás:D Én annyit nevettem rajta! Mébi letekerte neki elől az ablakot, és csak úgy élvezte a szagokat. Egyszer valaki írta neten, hogy letekert ablaknál száguldozó eb úgy érezheti magát, mint az ember, amikor internetezik. Rácsatlakozik az információ szupersztrádájára, és azon szörfözik. Csak Sárimári ezt az orrával tette, de a tekintetével kitűnően prezentálta a megállapítás helyességét. Egyértelműen szörfözött! Azt hittem, majd szépen lassan elalszik, de annyira izgatta a táj, nomeg azok a nagy autók amik elmennek mellettünk, hogy egész úton kukorékolt. Amit érdekesnek talált, annak még utána is nézett, néha meg belenyalt Mébike fülébe. Jajj, hogy én mennyire büszke voltam a kis Vuclira! Mikor beértünk Pestre, ott meg aztán teljes volt a kíváncsiság. A dugóban rendre szemügyre vette a mellettünk álló társaságokat, a villamost meg akkora meglepődéssel szemlélte.... Majd meg zabáltam.

A rendelőben két órát kellett várakoznunk... Sára itt is remekelt. Ennyire izgatta az egész dolog:

Persze bent már nem volt ennyire közönyös. De nagyon okosan viselkedett, a doki meg az asszisztens ráadásul egy tündér volt, nagyon jól bántak vele. Nyugtatgatták, simogatták, megborzolták a fejét meg minden egyéb. Vettek tőle vért, meg a fülcijéből mintát, lemérték. Utóbbihoz el kellett vinniük abból a rendelőből, de mikor jött vissza, már az a textil szájkosár szerű valami nem is volt rajta. Csak annyit hallottam, hogy mondta az asszisztens neki, hogy menjél, keresd meg a mamát, de ezt olyan kedvesen és vidáman... tök jó volt, hogy az állatgyógyászatban ilyen az ellátás meg a bánásmód. Jó helyen voltunk. Hívtam is Sárát, aki boldogan odacsóválta magát. Volt nagy dicséret meg minden! A kis puclus 21,5 kg. Jajj de szeretem! Átmentünk a laborba, ahová a doki vitte a mintákat, felvitte a gépbe az adatokat meg ilyenek. A hátsó szobából a nővérkék éppen a szendvicsüket majszolták, és a Sárán mosolyogtak. Mondták neki, hogy szép a szeme meg minden. Ki is özönlöttek hozzánk, az egyikük sajttal kínálta. Persze hű kutyám kézből nem fogadta el! Dagadt ám a mellem, hihi, mondtam is a nővérkének, hogy úgy nem fog menni. Ő meg megjegyezte, hogy milyen jól nevelt kutyus. Hehe! Azt az információt magamban tartottam, hogy erre nem neveltem. Vele született tökéletesség! A padlóról felette a sajtot, aztán annyira felbátorodott, hogy az odanyújtott szendvicset simán kivette a nővérke kezéből. Volt nagy nevetés! Amíg mi a doktorbácsival megbeszéltük a részleteket, simizték meg minden. Nem hiszem, hogy maradt benne tüske.

Mielőtt elindultunk, sétáltunk még egy nagyot, és megálltunk kajálni is. Sára persze nem kapott a dupla wopper menüből :) , de nem is kért. Hűjólnevelt kutyám! Az úton egy darabig bírta a nézelődést, de a feje minduntalan lefelé ereszkedett, így kényelembe helyezte magát, és durmolt egy nagyot. Egyszer hátra néztem, tökéletes vizsla pózt vett fel: a feje természetesen ernyedten lógott az ülésről.

Hétfőn lesz kész az összes eredmény. Drukk, hogy minden rendben legyen!