Lassíthatsz ám!

Az erdő olyan zajos volt ma! Én nem tudom, hogy hova lesznek a madarak télen. Annyira csendes olyankor az erdő. Most meg. Imádatos hangzavar.

Alig várom már, hogy hozzák a lovakat úsztatni. Az olyan jó. 20 km-re van a város, de ez annyira más világ. Papára rá is kell szólnom, hiába van kint a 30-as tábla:

- Te. Lassíthatsz ám, itt lovagolni szoktak.

És tényleg. Csak úgy lovagolnak az utcában. Tök vicces :) Volt, hogy a busztól jöttem, és egy pónit vezettek ketten. Azt hittem először, hogy rosszul látok. Annyira abszurdnak tűnt, úgy éreztem magamat, mint  Richard Gere az Oltári nőben, amikor New York-ból megérkezik a kisvárosba :D De már megszoktam. Jó, nem fordul elő ez minden nap, de azért nem szokatlan látvány erre felé. Jól is tettem, hogy papának szóltam, mert lovagolt is egy lány a domb alján. De úgy egyébként is, aki a városból jön erre, annak valahogy le kell lassulnia. Annak ellenére, hogy az óra ugyan úgy jár, én is érzem, hogy mégsem. Többször volt már, hogy későn értem haza a városból, és Mébinek mondtam, hogy egyszerűen nem tehetek róla. Az a hülye óra ott annyira pereg!