A Kerekerdő déli végén

Úgy terveztem, blogomat majd az első gida születésével indítom. Két hetet csúsztam..




2011. március 14., hétfő

Szevasz tavasz!

Végre végre valahára, úgy néz ki megérkezett! Hello szia szevasz! Itt van újra a tavasz!

Már múlt héten is nagyon úgy nézett ki, ahogy kinézett:) Napsütésesen meg minden, de a márciusi ifjak tiszteletére azért csak megmutatja: lesznek itt még jobb idők! Mindenhol...
Szinte biztos, hogy 15-én a szél minimum atomra fújni fog. A hús kivettem a hűtőből, és ha esik, ha fúj, begyújtunk a bogrács alá :)

Egyébként meg. Szombaton annyira verőfényes napsütés volt, hogy még napoztam is. A nyári szeplőim szépen elő is pöttyeztek. Hellosziaszevasz! Rég láttak! Egyébként van valami, ami már egy ideje rendszeresen visszaköszön a tükörből. Egy mély, függőleges nyom a homlokom közepén. Mébinek mondtam is, hogy úgy néz ki, nagyon ráncos leszek öreg koromra. Az a sok grimasz, amit neki vágok, amikor dilulunk... Azt monda, hogy öregszem, de vele együtt. Majdnem elsírtam magam a boldogságtól. Ketten, egymás mellett öregszünk... :) A második itteni tavaszunk.
A krókuszok bimbósak, és úgy néz ki az ősszel ültetett tulipánok és díszhagymák is kibújtak :)Ránk fért már ez. Depresszív hangulatunkkal egymást váltottuk az utóbbi hetekben. Hosszú volt a tél. Nem értettem régen azoknak a vidéki filmeknek a búskomor téli hangulatát, de lassan kezdem kapizsgálni. Vidéken olyan ez, mint valami börtön, ínséges idő meg minden. Mert ha arra gondolok, hogy jövő héten veteményezünk, és egészen késő őszig mennyi finomság fog teremni a kertünkben, és mennyi munka vár ránk a napsütésben... Valóban börtön, ínség volt a tél. A bolti paradicsom idegen ízével a számban csak még jobban vágyódtam a tavasz után.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése