A hétvége egyenesen pöpec volt! Szombaton hej'be jó idő volt, és ennek köszönhetően Mébivel gumicsizmával a lábunkon vetettük bele magunkat a kertbe. Neki zöld van, nekem meg fekete. Meg hű kutyám a vizsla, eljött velem a Titkos szigetre.
Sose volt még gumicsizmám, de vidéken abszolúte elengedhetetlen kelléke az életnek. No. Összecsaptuk a sarkunkat, Mébi kezében az ásó, enyémben meg a gereblye. Rendbe raktuk a veteményest. Meg kell mondjam, gereblyézési technikám sokat fejlődött tavalyhoz képest :) Tök szép munkát végeztünk. Mébi a komposztból is forgatott a földbe, biztosan finom lesz az idei termés! Lesz borsó, répa, petrezselyem, uborka, paprika, paradicsom, cukkini, tök, patisszon meg ilyenek. De fincsi lesz! Szóval a szombat ezzel telt. Jah, meg én a hős, átültettem az orchideáimat. Jajj, hogy mennyire boldogok voltak, no meg én is! Imádok velük bíbelődni. Nem is tudom mennyi van. Majd összeszámolom lassan őket. Olyan 10? Lenne 20 is, de a virágállományunk is meglehetősen elfajzott, így egy darab szabad hely sincsen már a házikónkban.
Vasárnap mivel lógott az eső lába, és néhol a földig is ért, atom lustulás volt. Aztán úgy dél körül nyakamba vettem Sárimárit, és autóval elmentünk a naaaaagy erdőhöz. Olyan helyen jártam, ahol eddig még korábban nem, és Atya meg az Úr no és az Isten, miket fedeztünk fel! Vagy két órát bóklásztunk a rengetegben!
Bementünk egy szigetre, merthogy most a patak, ami elválasztotta tőlünk, annyira aprócska ér volt, hogy simán átléphettünk fölötte. Találtunk egy ösvényt, és az vitt minket erre is, meg arra is.
Sára annyit jelzett, hogy sokat, de vadat nem láttunk. Ellenben. Vadkacsapárok röpködtek a fejünk felett. Vuclikám úgy nézte olyankor az eget, és követte őket a fejével... Majd meg zabáltam az okos búráját. Hűvadászjelzett! Aztán meg ott volt egy őzláb, amit Sára nem is értem miért, nem vett észre, vagy csak én nem vettem észre, hogy észrevette, nem tudom... A lényeg, hogy megmutattam neki, az meg úgy olvasott belőle, mint egy nyitott könyvből. Kérdeztem tőle, hogy mi történt itt Sára? Lelőtték? Vagy valami ordas gyilkos tépte szét? Miért hagyta el a lábát? De csak nézett okosan, ugrott egyet és vezetett előre az ösvényen. Jól van, hát ha nem akarod, ne mond el....
Aztán találtunk rókalyukat is. Fuhuuuu, azon nagyon bezsongtam! Sose láttam még rókalyukat! Volt vagy négy bejárata! Vucli majdnem mindegyikbe beszagolt, én meg be voltam tojva, nehogy kirontson onnan valaki.
Mébi azt mondta, hogy borzé is lehetett. Nem tudom. De biztosan használja valaki a várat, mert friss kaparások voltak a bejáratnál. Tök izgi volt. Miért is nem mentem agrárra? No most már mind1. Visszafordultunk az ösvényen, és szedtük a lábunkat hazafelé. Egyre jobban esett. Otthon annyira be voltam zsongva ettől az egészétől, Mébinek csak úgy járt a szám, mint a kacsa segge! Mondtam is neki, hogy el kell oda jönnie velem egyszer. Ez az első hely, amit felfedeztem! A Titkos sziget. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése