A Kerekerdő déli végén

Úgy terveztem, blogomat majd az első gida születésével indítom. Két hetet csúsztam..




2011. április 2., szombat

Bírom az ellátmányt

Mébivel reggel csöpp vitánk termedt még csipásan a téli hős kitüntetésemet illetően. Azt mondta, hogy az érdem egyben jár, és felsorol hirtelen hat pontot, amit teljesíteni kell csupán csak az előrelépés érdekében. Hangos pipa felkiáltással vágtam közbe mindnél, abszolúte nyomatékosan és kétséget nem tűrően jelezve ezzel felé, hogy a teljesítése maradéktalanul megtörtént. Mosolygott :)
No már most. Erről annyit, hogy nálunk ottvanmegvan, és mindenütt ott bújik. A szekrényben, a kávés csészében (igaz azt ritkán használjuk), no meg a szőnyeg alatt, és ha jól megnézed még az ajtó mögött is. Nem is beszélve a sötét sarkokról, a nyilvános WC-ről, a körúti kávéházakról és a budai erkélyekről :) Abszolúte megtalálható. Ellentétben a Bírással, ami ma:


Ehhez elég hozzá annyi, hogy bébiMébikém útnak indult a messzi csatába, és olyan ellátmányban részesült, hogy csak na! Két piros alma, két banán és a teljes kiőrlésű keksz körül ott lapulnak az erszényében azok a fincsi szendvicsek, pontosan hat, azaz 6 db. Saját sütésű teljes kiőrlésű, adalék anyag mentes friss, reggeli kenyér megkenve vitaminnal dúsított margarinnal (amit egyébként a patkányok nem esznek meg, de a vitamindúsítás miatt nekünk hállelúja), erre jött rá a házi készítésű sonka, paplannak meg ott volt a frissen csírázott retek, és egy kis mustár. Semmi kétség, az a gyermek, aki anyjának választ majd engem, ej' be jó sorsban lesz része. Táplálkozássorsban. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése