De kettő már igen :) A Kerekerdő déli végébe megérkeztek a villafarkúak. Hipp hipp hurrá!
Sárimári picit útban volt délután a ház körül, így aztán kimentünk az utcára labdázni. Persze nem mintha kérni kellett volna, önként és dalolva szedtük a lábunkat :) Apró gondunk támadt, mert mikor kiadtam hű kutyámnak a parancsot, hogy hol a labdád? Hozzad! Mébi sanda kis mosollyal a szemében megjegyezte, hogy úgyse találja meg. Én meg persze dehogy nem, Sára okos, meg én is tudom, hogy hol van, meglásd mindjárt itt lesz vele. Aztán leesett, hogy azért mondja, mert eldugta a genya.
Jó, Mébi védelmében meg kell jegyeznem, hogy Sára valóban, egy jack russel-t megszégyenítő módon imádja a labdáit, ami abban nyilvánul meg, hogy ha éppen nem alszik, akkor megkeresi, és oda viszi az ember lábához. Hozza nekem, amikor haza érek, hozza Mébinek, amikor füvet nyír, hozza anyósomnak, amikor kertészkedik, hozza unokaöcséimnek, hozza a villanyóra leolvasónak, és hozza a kőműveseknek is. Szóval bárkinek. Amikor ő úgy dönt, hogy itt az ideje annak a személynek egy kis labdázással kikapcsolódnia, nem teketóriázik egy percet sem :). 1 éve próbáljuk leszoktatni erről, most tartunk ott, hogy 10-20 perces nemfoglalkozunkveled makacsság után megunja, és lefekeszik. Mébi képviseli a családban az abszolúte szigort, így amikor Sára neki viszi a labdát, és ő nem akar játszani, egyszerűen elteszi egy olyan helyre, ahol nem éri el. Kínzó és genyamester! :) Szóval Sárimári most is, hiába kereste volna, az ablakpárkányig nem ér fel az orra.... Mébi megmutatta a rejtekhelyet, és már kint is voltunk az utcán.
A technikám az, hogy dombon lefelé dobálok, így Sára a felfele történő vágta hatására hamarabb elfárad. Ez olyan 20-30 perc alatt érhető el folyamatos dobálás mellett :D Szerencsére azért nem azonos egy jack russellel, mert ő például azért nem lenne képes egészen ájulásig visszahordani. Ő inkább fogja a labdáját, és elvonul vele szusszanni. Azt hiszem ezért hálásak is lehetünk. Kössz Sára, hogy nem engeded, hogy halálodat okozza egy labda! Köszi!
Nomármost, ahogy dobálgatok hopp, egyszer csak észreveszem, hogy egy fecskepár cikáz velünk szemben. Huhuuu, de megörültem! Jó falusi fecskékhez méltón alacsonyan repültek. Mi az angyal, esni fog? Mögöttem ez kép fogadott:
Fél óra alatt ide is ért a vihar. És persze az orkánszéllel dacolva Mébivel megállapítottuk a szeles napok hatod-heted idején: Fuh de fúj a szél!
Jó lenne, ha a mi házunkba is beköltöznének. Az egyik szomszédhoz minden évben visszatérnek, imádom őket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése