Hej, Dunáról fúj a szél

A hétvégéről annyit, hogy szeles volt.

Nálunk, a Kerekerdő déli végén, node főleg a Dombtetőn, ha fúj, akkor nagyon. Az elején parás is volt, igen konkrét és komoly félelmeim voltak például arról, hogy a tetőt elviszi a fejünk felől, vagy a szomszéd fenyőfája rádől a házra, vagy a mi fenyőfánk csavarodik ki tövestül és valakit agyon csap. Nomeg persze attól is féltem, hogy elfúj. Pici koromban egyszer tényleg majdnem elfújt a szél, el is estem volna, ha nincs ott az a korlát, amiben megkapaszkodhatok. De a mamát például már tényleg elfújja. Ma már csak legyintünk. Az első nap így: Fuh de fúj a szél! Másnap: Fúj még? Harmad nap: Még mindig fúj. Negyed nap: Elállhatna már. Ötöd nap: Már megint fúj. Hatod nap: Fuh de fúj! Heted nap: Fúj még? Nyolcad nap: Még mindig fúj. Kilenced nap: Elállhatna már. Tized nap: végre elállt, de szép idő van! Szóval megszoktuk. 

Már két éve lakunk itt, de mindig elfelejtem, hogy nálunk, a Kerekerdő déli végén a Dombtetőn, milyenek is az évszakokkal járó szokások. Tehát most megjegyzem. A tél: hosszú, hideg, essen már a hó!, méteres hó, hófúvás, -15, -20 átlaghőmérséklet, hólapátolás imádat, Sárával csúszka, ágyból nézett hóesés, hótenger, szánkót kell venni - van már szánkónk je!,  szánkózás, vadlesés, vadnyomkeresés, kandalónklesz, két takaró, hótaposóban menni dolgozni, hóesésben sétálni, áramszünet. A tavasz: kikelet, napsütés, madárcsicsergés, napfelkeltével kísért reggeli buszhozindulás, csudaszép naplementék, meglepetésvirágok, metszés, vetemény, virágoznak a gyümölcsfák, Sára úszik, néha orkán erejű szeles napok (időtartamát tekintve 1-10 nap), Sárimárinak lobognak a lapát fülei, spaletták becsuk, házbankuksolásos imádat, kell venni egy papírsárkányt. Kettőt!