Vivi törékeny, apró szöszke lány. Még ma is. Akkor, reggel 8-kor ahogy a zenétől és a fáradtságtól mámoros boldogságban nézzük a dj-t és a vele mozgó tömeg örömtáncát, oldalra nézek és azt mondom neki:
- Szerintem igyunk egy jégert.
Kiborul. Annyira, hogy nevet. Benne van minden. A te nem vagy normális gondolattól egészen a bírlakig. Minden. Megakad azon, hogy reggel 8-kor hogyan lehet inni, dehát magyarázom. Nekünk nem reggel nyolc van. És egyébként is. Ha az lenne. Miért lenne baj, ha megkívánom. A helyzet ezt hozta, és mi eleve abszolúte hedonisták vagyunk Viv, és a testünk várunk és templomunk, minthogy imádjuk és csak akkor és csak úgy vehető be, ha ő azt akarja. Már pedig az én testem jégert akar. De akkor már az övé is.
A pultnál kihúzott háttal és úri gesztussal kérem a jégereket jelezve ezzel a pultosnak, hogy ez nem csak két jéger. Ez reggel nyolckor Vivi meg én jégerezünk köszöntve a napfelkeltét, ezt az estét. Már nem tudom mire iszunk. Talán ránk. Talán a dj-re. De az is lehet, hogy a: le kell szarni ezeket a srácokat! élni kell bazd meg! -re, amit nem sokkal pár hónappal korábban állapítottam meg, ahogy Viv pedig azt, hogy a problémánk abból fakad, hogy eddig minket választottak, pedig nők vagyunk, és az az igazság, hogy mindig a nő választ. Tehát itt lesz az ideje nekünk választani, nem és nem fordítva.
Táncolunk még picit, aztán lassan érezzük, a testünk ágyért kiált. Napsütésben elindulunk vissza a szobához. Vásár van. A nénik tolják a faluban a régi, jól szolgáló 20 éves örök paripákon magukat. Kidőlünk. Viv elalváshoz ezt a zenét választja. Azt érzem folyton ismétlődök egy rész. Megőrjít, pedig imádom ezt a számot. Hajnalig tartó tanulások után kiültem vele a fülemben az erkélyre, és néztem a csillagokat. De most megőrjít.
A buszon haza felé költőkről beszélgetünk. Milyen jó is lenne találkozni József Attilával... Mennyire más ember lehetett, mennyivel megelőzte kortársait. Megállapítjuk, hogy eltöltenénk vele pár napot, és csak hallgatnánk, ahogyan ő az életet látja. De Viv Petőfivel is akar. Jó. Találkozzunk vele is.
2006 augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése