Itt és így!

Itten a Kerekerdő déli végén nekem az volt mindig is a legkülönlegesebb, hogy este ha felnézek az égre, olyan, hogy tudom, a világűr irtó messze  van, mert úgy érzem hatalmas az ég és az össze csillagot látom, körülöttük meg akkora a sötétség, hogy tényleg biztos vagyok benne, irtó messze van.
Idén először ültem ki bámulni, és eszembe jutott sok egyéb más mellett az, hogy mennyire jól mondja Kardos Horváth János azt a sztorit. Mébivel mi csak itt találkozhattunk így...