Ki mint vet

Én? Abszolúte lelkesen :) Vasárnap anyóspajtás segítségével eljutottam idáig. Je! Jó is volt, hogy ott volt, mert akadt némi gondom a technikát illetően. 

Ahogy tavaly is, maradtam inasnak, kuktának, segédnek, ki tudja mit használnak a veteményezési asszisztens kifejezésére. Akik nem követték árgus szemekkel a munkálatokat, még azok is messziről tudhatták, hogy mely sorokat húztam én, a segéd. Anyósom mindaddig míg a magokat be nem temettük, fennhangon kacagott rajta: Ökörhugyozás. :) Jól van no. Az enyémnek éppen úgy, olyan vonalba és oda tartott kedve hugyozni :)

Sára, hű kutyánk szeme sarkából vigyázta mozdulatainkat. A Mébitől születésnapomra kapott vizslás  könyvemben olvastam, hogy a MAGYAR VIZSLA mindenkit szeret a családban, de. Füzesiné Szegvári Zsuzsa így ír róla: "Ha teheti, az ember közvetlen közelében van. Gyakran árnyékként követi kedvenc gazdáját (így a többi családtagnak mindig pontos információja van a "főgazdi" tartózkodási helyéről), képes órákat tölteni azzal, hogy figyeli "istene" olyan "érdekfeszítő" tevékenységeit, mint a krumplipucolás vagy a számtógép billentyűzetének nyomkodása". Cukkolom is Mébit ezzel, hogy valóban, ő a falkánk vezére, de én vagyok az "Isten" :) ugyanis Sára mindig ott van, ahol én. És mint "Istenét" a kis vuclikám minden egyes vízhordásnál kísérte a csapig meg vissza, ledőlt, elszundított, majd ahogy látta, máshol vagyok, úgy helyezkedett a kertben. És én mint belé szerelmetes "Istene", minden alkalomkor, amikor elmentem mellett, és mielőtt ő belekezdett volna a kíséretembe, igencsak imádatosan megsimogattam azt a vuclis kis mellkasát! Anyóspajtás ezen is jókat kacarászott, persze azért hozzá tette, hogy Ó eredjélmán Csuti. haggyad mán azt a kutyát és gyere inkább. Dehogy szeret az téged, te! Szóval ilyen tempó mellett vetettük el a napsütéses délelőttben a borsót, a dughagymát, a gyöngyhagymát, a retket, a petrezselymet és a sárgarépát :) Hátra van még a cukkini, a tök, a paprika, paradicsom, nomeg az uborka. Így vetünk mink a vidéken ;)