Kispárnás matrac

Meg kell mondjam, abszolúte le vok eresztve. Szerintem még olyan sziszegő hangot is adok, mint a gumimatrac, amikor az egész napos strandolás után összecsomagolják.

Mi lelt. Napok óta bennem van, hogy Csuti, írni kéne a blogra. Írni. De miről? Hát a semmiről. Mébi szerint én a semmit is 2-3 órában simán tudom magyarázni. Hát, ez így is van :) Mégis idegesít, hogy az utóbbi egy hétben semmi se hozott lázba. Egy tök lapos gumimatrac vagyok. Nah jó, a párnában van talán egy kis levegő...  

Amúgyképpen meg, ha már írok, jelentem, a veteményes nem is tudom hány paradicsompalántával bővült anyósom jóvoltából. Köszikössz! A baromfi udvar meg - tegnap vettem észre - igazán vidékiesen kezd bűzleni :D Az ironkák vagy hogy is nevezi anyósom a kendermagosékat, no szóval köztük él egy igazán harcias kiskakas. Az anyját neki! Tegnap még a libákat is megtámadta a dög, amikor a helyükre tereltem őket. Két hét múlva elvileg vágunk már, szóval nem mintha meg akarnám fenyegetni, de elsőként került fel a listára. Így: A dög. Egyébként abszolút kibontakoztak már a csirkék, és tényleg úgy néz ki, hogy elég sok kakas van köztük. Jellemre. Mébit és engem is igen kackiásan szemügyre szokott venni például egy nagy fehér. Tegnap egyébként én tereltem be őket. Egyedül. Mébi szerint ez lehetetlen, no, eddig hevesen ellenkeztem. Úgy fél óra körbe-körbe terelés után lassan kezdtem neki hinni. De nem adtam fel. 

A libák lassú csigák, és eszük ágában sincs ám a csirkékkel vegyülni, a  már beterelt csirkéknek meg eszük ágában sem volt kedvük ott megvárni a libákat. Még jó, hogy a szomszédok nem látnak oda. Már úgy fél óra után saját magam is kellemetlenül érzetem a bénaságom miatt, hát a fene megette, hogy 50 csirkével nem tudok elbánni. Aztán sikerült. Jézus meg Isten, milyen büszke voltam magamra, hogy nem adtam fel. Aztán megütötte a fülemet egy halk csipogás. Hát nem kint maradt egy? Ha kinyitom az ajtót, mind a 49 plusz az 5 liba kitódul, kezdhetem előröl az egészet. Nem. Így abban maradtam magammal, hogy azt az egyet megfogom kézzel. Következett egy újabb, olyan 20 perces körbe-körbe menetel. Az a kis genyó mindig túljárt az eszemen. Kezdtem nem elhinni, ami velem történik a baromfiudvarban. Egy csirke szivat már negyed órája. Mondtam neki, hogy nem érdekel, úgyis ő fog előbb elfáradni, és végre sarokba szorítottam, és végre nagyokon csíptem! Sára persze premier plán nézte az egészet az ajtóból. Onnan látszott, hogy már lassan egy órája tart a műsor, hogy az utolsó csirke bezárásakor már feküdt, de a tekintete alapján megállapítottam, hogy büszke rám és gratulál, de azért a kajla kis szemében ott motoszkált egy kérdés: nah, biztosan végeztél? A kis Vucli. Úgy bírom!