Lefejezzük!

Mármint a bacit. Egész héten az orvoshoz jártunk Sárával. De tegnap már megbeszéltük, hogy az volt az utolsó szuri, ha jól alakulnak a dolgok. És márpedig jól fognak!

Sárimárit a csütörtöki injekció már komolyan megviselte. Engem is. Nagyon sírt, én meg este otthon nagyon, mert már előttem volt, hogy másnap megint ez lesz a forgatókönyv, és nem tehetek semmit az ellen, hogy ne fájjon... De hogy az emlék ne okozzon neki akkora sérülést, még csütörtök délután egyből a szuri után a másik kutyás placcra vettük az irányt. Tudtam én, hogy ott megtalálja a pajtását, és így is lett :) 

Volt egy tök cuki keverék kiskutya, azzal ugrándoztak össze meg vissza, aztán jött egy beagle, akit különösebben nem hozott lázba a Sáralelkessasszé, meg még sokan mások. Szóval csomó kedves gazdával és jószággal találkoztunk, így Vuclikám abszolút kibontakozhatott. A gazdák csak úgy rötyörésztek rajta, hogy ennek a kutyának még a szeme is mosolyog :) 

A tegnapi dokilátogatásnak félve indultam neki. Azt hittem, hogy a nyom a levezető ugrándozás ellenére elég mély lehet benne, talán még a kocsiba sem lesz kedve beszállni. De nem :) Vidáman pattan a kedvenc szörfözős helyére:) A váróban csak mi voltunk. Hogy eltereljem a figyelmét a paráról, nomeg arról, hogy ellenségesen tekintsen erre az egész dologra, lelkiismeret-furdalás nélkül vágtunk bele a játékba :) Persze a rendelőben betoji volt nagyon, de dokibácsi mondta, hogy ha lehet, akkor még egyszer megszúrja, de holnaptól adhatom neki gyógyszerben, ha szeretném. Hát persze, hogy szeretném! Vuclikám nagyon ügyes volt, nem sírt, és én hatttalmas ujjongással meg simogatással jeleztem neki, hogy ej'be büszke vagyok rád. A doki meg az asszisztens zavartan mosolygott, de hát hűkutyámnak jár a dícséret! Persze a kekszet sem a dokitól, sem tőlem, sem a padlóról nem ette meg, csak akkor, de akkor aztán már nagyon, amikor a rendelőből kijutottunk :) 

Hogy elfeledjük ezt az egészet, újra célba vettük a placcot, ahol már ott volt a kis keverék haver, és kezdődött az ugrándozás :) Megint jöttek új kutyák, és meg kell mondjam, arra vonatkozó állításom, hogy Sára alul van szocializálva egyáltalán nem igaz. Teljesen rendben volt a viselkedése, nem félt, sőt, kíváncsian megnézett magának mindenkit. Még egy mudit idegesített is Sára ugrándozása, aki egyszer kétszer odamordulással jelezte neki, hogy elég legyen már, de Sára még ezen sem lepődött meg. Szóval. A végkövetkeztetés az, hogy hű kutyám megválogatja, hogy kivel haverkodik. A bacit meg megadásra kényszerítjük!