Mivel hogy Giziék már nincsenek...

Mivel hogy Giziék nincsenek, pontosabban ő a hűtőben, Lujzi és gidája pedig új gazdánál tejel, abszolúte csendesek a napjaink.

Korábban, ha kitettük a lábunkat az udvarra, Mekelekiék egyből rázendítettek. Ahogy jött a jó idő, ugye ez egyre sűrűbben fordult elő. Most, hogy már Lujzikáék máshol tejelnek, csak a madarak csicsognak, meg még hajnalban a szomszéd kakasa kurjant párat. Lujziék egyébként tök jó helyen  vannak. Mébi mondta, hogy van ott egy kislány is, aki nagyon boldog tőlük. Szóval nálunk most csend van.

Az utca legvégén egyébként van egy család, akiknek vagy 10 kecskéjük van. Sárával általában arra visz az utunk sétánál, mindig jókat mosolygok rajtuk. Állandóan mondják legelés közben, nomeg kecskemód előadják magukat. Csak néhányat szoktak kikötni, mert az ösztön együtt tartja őket, de amelyik ki van kötve, az fáradhatatlan makacssággal próbál mindig ugyan úgy megszabadulni. Én meg folyamatosan megállapítom, hogy valóban, a legbutább jószágok egyike.... :) De azért bírtam őket.

Pár hét, aztán megszűnik a csend. Megyünk a baromfikért. Nagyon várom már!