A vetemény nem lett kész, viszont egyéb minden mást csináltam. A kapa nem a barátom.
Tettem-vettem a kertben egész nap, ki is szívott rendesen. A bokrok egy részét körbekapáltam, vagyis akarom mondani kigazoltam. Úgy ránézésre bírom a kapát. Kiskoromban mama kertjében volt nekem egy külön,picike, azzal jártam a veteményesét, amíg kedvem tartotta. No már most nekünk felnőtt emberekre szabott, igazán legényes a kapánk, és ahogy mondtam is, igazán romantikus érzelmek közepette nyúltam érte a sufniba. Ránézésre abszolúte lenyűgöz, igazi vidéki romantika az a szerszám. Igen. Csak dolgozni ne kelljen vele :). Úgy négy bokor kigazolása után mély levegővétellel kitisztult agyammal konstatáltam, igen Csuti, jól látod, még a felénél sem jársz... Pedig olyan szép szerszám, a bánatért kell ilyen munkát végezni vele. Nem azt mondom, hogy az ásó nem formás, de arról legalább lerí, hogy verejték fog folyni a homlokodon, ha kezedbe veszed. Ennek köszönhetően kapcsolatunk a kapával a korai tüzes indítást követően visszább esett. Elő is jöttek a tavalyi sebek, amiket az a sufnis formás kis formája mélyen próbált elfeledtetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése