Picit későre tolódott a Sárás délutánom, de nagy nehezen, olyan 6 körül végre elkezdődött.
Ahogy hazaértem, szedtük is a sátorfánkat, és pattantunk az autóba. Sárimári a mára már megszokott, kitekintős hátsó ülésen utazott, és ahogy legutóbb is, abszolúte szörfözött az információs szupersztrádáján :) A dokinál már nem volt ennyire vidám.
Mindig, amikor bemegyünk, odasomfordál az asztalhoz, és félreérthetetlen pillantásokat vet a sütisdobozra, majd a doktorbácsira. Lassan a sok szuri, amiket a rendelőkben kap, kiöli belőle ezt az egészet. Szuperdokink már a keksszel várta odabent, de Sára annyira utálta, hogy sem tőle, sem a padlóról, sem pedig hűgazdája kezemből nem fogadta el. Ezt a tényt elfogadva belekezdett az orvos a lelet elemzésébe, és a kutya állapotának a magyarázásába. Annyira kellett figyelnem, hogy nagyon, de újra nem tudnám elmondani. Egy a lényeg, hogy megértettem. És ha valaki más is érteni akarja, fáradjon be szuperdokihoz, és biztosan elmagyarázza és pont. A lényeg, hogy a tenyészetet elintézték félvállról, úgy amolyan nesztek vidéki parasztok módjára. Budapest, decsodás. Szuperdoki azt mondta, hogy tudja, hogy nem vagyok biológus, de ezen az egyszerű példán keresztül én is meg fogom érteni. Meg is történt, csak kikérdezni ne kérdezze ki senki. Szóval a hűkutyám közel sincs gyógyult állapotban, és a baktériumtenyésztés pontosan azért, mert úgy történ ahogy, a megoldáshoz nem juttatott minket közelebb. Ez a legalapabb következtetés. Így hát jött egy szuri a popeszba, amit Sára egyre nehezebben visel már... Szegény Vuclikám, a fenének telepedett így rá az a fránya baci! No hagyjuk is ezt, mert tök sajnálom. Persze én, a hűgazda hatalmas ovációs dícsérettel örvendeztem neki, hogy nem kapott oda a szuriért, nomeg hogy ejj'fiam túl vagy rajta no, megnyugodthatsz mán!
Hogy elfeledjük, mi is történ odabenn, elmentünk egy kutyás placcra sétálni. Hű kutyám picit zokon vette, hogy egyszerre tízen akarták megszagolni minden irányból, így mindig menekülőre vette a figurát. Hozzá teszem, ez a banda ráadásul süket is volt, mert mind a 10 gazda tízszer hívta a kutyáját, de azok a fülük botját sem mozdították. Egyébként nem is csodálom, hogy egyik kutya sem volt neki szimpatikus.... Nekem sem voltak a gazdák azok, és ugye általában a kutya, mint a gazdája..... Az egyik kutya pl megbotlott valamiben, a gazdája meg azt mondta erre, hogy remélem el is törted a lábadat te hülye. De ha ezt nem hallom, akkor is. Ahogy a kutyákat hívták, már láttam, hogy rakás szar az a banda. Doberman, statforshire terrier meg ilyenek voltak ott, és miaz, hogy az ilyen kutya nem teljesíti a parancsot csak egy pislogásra. Gáz. Nomármost ha nekem ilyen kutyám van, az a minimum, hogy kiképzem magam legalább egy könyvből, még ha más kutya tartásánál nem is gondolják alapnak, pedig ott is alap, de így aztán meg full kötelező. Sík hülye gazdák voltak, semmi következetesség, akkor szidták meg a kutyát, ha az végre odament.... Szóval tényleg egy rakás szar volt az a banda. Sárának is ugyan ez volt róluk a véleménye.
Aztán találkoztunk egy kiskutyás társasággal is. Gondoltam magamban nagyon pöpec lesz, végre játszhat. A fenéket. Azok is kis vakarékok úgy védték a területet, ahol voltak, hogy csak na :D Konkrétan egy mini yorki rontott Sárának :D Behúzott farokkal el is kezdett hű kutyám menekülni, aztán látszott a tekintetén, amikor kapcsolt: ez a bokámig sem ér. A mufurc üdvözlés miatt hűkutyám a játékot már nem is kívánta kezdeményezni. Persze Sára peckesen tekergett előttem, mint a hős, aki próbálja elfedni a valóságot, hogy ő nem, egy percre sem ijedt meg sem a falkás szaglótámadástól, sem pedig a mini yorki őrző-védő tevékenységétől. Hát persze, hogy nem :D Szóval inkább feladtuk a bandába verődés szándékát, és kettesben nyomultunk. Elég volt ennyi stressz egy napra.
A séta után bementünk a Fresnapf-ba jeeeee!!!! Ketten voltunk, én meg a Sára, és úgy köszöntek, hogy Sziasztok! :D Tök vicces volt. Sárimárival választottunk egy három darabos labdakészletet, tápot Otíliának, és megint csak Sárimárinak egy neki tetsző csontot. Aztán a sorok között feltűnt egy tök cukimuki fehér kis bongyori bunkás pucliság, no hát persze, hogy mind a ketten imádták egymást első látásra, és a bolt közepén akartak volna egy hatttalmas futkorászást rendezni :) Mi, a hűszigorú gazdák tekintettel a bolt épségére pórázos ismerkedést engedélyeztünk, aztán jólnevelt kutyáink moderálták magukat. A pénztárnál neveztetni akartak minket a szépségversenyre, de mondtam, hű kutyám április közepére nem fogja tudni hozni a szokott formáját, de azért köszönjük. Elindultunk kifelé az ajtó, és a fresnapfosok meg mondták: Sziasztok! :)
Egyébként nekem tök fura, hogy csomóan úgy kezelik a kutyájukat, mintha ember lenne. Szegény ebek. Pedig mennyivel különbek nálunk... Én nem tudom, de a gazdák nem fogják ezt fel? Alapból fura, hogy négy lábuk van, hosszú nyelvük, és még a fogaik is mások. Szóval egyértelmű, hogy nem emberek. Éppen ezért pl nem lehet csak úgy, ok nélkül kiabálni velük, csak azért, mert éppen mérgesek vagyunk, mert ők nem értik meg, hogy nem velük van a baj, hanem a világgal, csak éppen ő volt ott, akinek kiadható a düh. Nomeg a nyelvünket sem érti, így azt sem, hogy nem érted, hogy nem szabad? Nem meg mondtam, hogy ne csináld? kérdésnél sincsen fogalmuk semmiről, az eztán kövekező pofont meg végképp nem tudják mire vélni. Beültetném az ilyen gazdákat egy kínai családhoz, hogy tanuljanak ott rendet és fegyelmet, ahol aztán tuti, hogy egy szót sem értenek meg. Lehet utána következetesebben bánnának a jószággal. Fuh de utálom az ilyet.
Ma is jönnünk kell a városba. Megnézünk majd doki után egy másik kutyás placcot, hátha ott kedvesebben fogadnak minket, és végre Vuclikám kibontakoztathatja azokat a sasszéit, amit otthon, a beagle-s haverjával szokott gyakorolni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése