Annyi képünk van a baromfiudvarról, hogy sok, nekem meg nincs annyi eszem, hogy feltöltsem őket ide. No majd.
Mindenki nagyon sokat nőtt, és mindegyik abszolúte jófej, de talán a libák bírom még mindig a legjobban.
Jó szokásukhoz híven tegnap megint a kertben legeltek. Amíg a veteményesünkből frissen szedett zöldborsó a tűzhelyen rotyogott, még mielőtt főzeléknek nevezték volna, kikukkantottam a pásztorhoz, majd elnézve a libákat hangosan megállapítottam, hogy jó nagyok lesznek már télen, és én a megőrült vidéki asszony, egyből arra gondoltam, hogy karácsonykor úgysem lesz időm többfogásos frenetikusanbonyolult vacsorát készíteni, mert a kisbabánk addigra már ott lesz velünk, így majd csak fogom, bedobok egy libát egészbe a sütőbe. Hm de finom lesz. Felháborító, hogy a húst is látom már bennük, de Mébit nem hiszem, hogy zavarja, mert sokatmondón csak annyit tett hozzá: "Vagy egy kacsát".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése