A blogom picit átment terhesblogba, a fene, dehát ennyi belefér a vidéki életbe :)
Itt jegyezném meg, még mielőtt, hogy piros lett a paradicsom, nem sárga!, és érik az uborka, a sárga- és az őszibarack, az alma, a körte, lassan felettünk a dughagymát, de szépen növekszik a paprika, a csillagtök vagy mi is az, és az égig érő paszuly lassan akkora mint én, a kukoricáról nem is beszélve. A meggyet leszedtük a fáról, a zöldborsót beraktuk a fagyasztóba, a salátát meg minden nap legelésszük. Jupijáó! Erről ennyit. :)
Szóval egyre biztosabb vagyok abban, hogy a pocakomban lévő holnap 16 hetes nagyobbmármintegynarancs nyomogatja az oldalamat már egy hete. Csuda jó érzés :) Azért is gondolom, hogy ő az, mert
1. az anyja vagyok, ki más tudhatná ezt? - Persze az első uh-nál is meg voltam győződve arról, hogy a jobb oldalamon van, aztán az orvos egyenesen balra alulra tette a cuccost, és hát nem beletrafált elsőre? Node egy narancsot már csak megérez az ember. Szóval. Én tudom, hogy ő az!
2. ha nem ő lenne, akkor vagy állandóan ott lenne az a narancsérzés, vagy sosem. Nomármost, a narancsérzés akkor jön-megy, amikor azt ő gondolja, tehát valaki irányítja, vagyis maga a gyermekem a narancs, és amikor úgy érzem, hogy ott van, mindig tutimeglepődéssel az arcomon esik le a legelső pillanatban, hogy hoppá, egy narancs odaköltözött.
Helloszia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése