UFO-k márpedig léteznek!

Van az, amikor a kispárnás matrac nem ereszt le. Majd csak kilenc hónap múlva. Hellooomi? :)

Nah szóval, lasszóval, ez a nagy helyzet. Kisbaba van a pocakomban jupijáó. Ennek a hírnek az örömére még a kenyérsütő gépem is össze kapta magát, olyannyira, hogy egy nap alatt javult meg 500 ft-ért, így mint jó anyja a gyermekemnek, újra hódolok a teljes kiőrlésű bio kenyérnek. Hállelúja! Amúgyképpen meg, kövezzen meg aki akar, kivéve a pocakomat, de tegnap egy egész mirelit pizzát toltam be az arcba. 

Azt olvastam valahol, hogy ma már nem állja meg magát az az állítás, hogy kerülni kell az allergizáló ételeket a terhesség alatt, mert kutatások azt az eredményt mutatták, hogy semmivel sem kisebb arányban nem lettek ezen ételeket fogyasztó anyukák gyermekei nem allergiásak, és a mai álláspont az, hogy minél többféle étellel érdemes megismertetni a gyermeket már magzati korban.  Ennek örömére imádatosan hódolok az eperszezonnak, no és csak hogy mentséget találjak a tegnapi csupa csupa E-s vacsorámra, mivel amennyire csak lehet E szegényen étkezem, gondoltam eljött az ideje, hogy a három hónapos enyhén ufófej gyermekem, aki egyébként az első találkozásra remélem igencsak kicsinosítja majd a pofiját, ezzel elfeledtetve velem azt a 12. heti 4d-s földönkívüli bemutatkozóját, no szóval eljött az ideje egy újabb találkozásnak, és én igazából csak azért ettem azt a pizzát, hogy bemutatkozhassanak egymásnak E-vel. Nem gondolom, hogy annyira szimpatizáltak, mert a Fábri alatt startra készen vártam, hogy bármikor újabb rekordot dönthessek a háló és a wc közötti távomon már attól, hogy Mébikém egészségesen böffentett. Mébi egyébként ezt imádja, mindig jókat szórakozik rajta, és minden alkalommal megállapítja gonosz nevetéssel, amelyet feltehetőleg apró bűntudata miatt a párnába próbál fojtani, vagy éppen nyíltan felvállalja, hogy sose látott még ilyen gyorsan futni. Se tegnap előtt, se tegnap.

Sárimáriéktól orvosi utasításra meg kéne szabadulni, dehát a toxoplazba a velem szemben ülő kollégámban is meglehet. Hűkutyám marad, én meg nagyon de nagyon vigyázok. Bár Mébi poénból felajánlotta, hogy amíg ki van ásva a víznek az árok, beletemeti ha azt akarom, de nem, egyáltalán nem találtam viccesnek a felajánlását.

Egyébként nagyonbrutáldolgok vannak. Abban akkor lettem biztos, hogy a 9 hónap alatt az összes szemérmességemet elvesztem, amikor a védőnőm az első találkozásunk első öt kérdése között szerepeltette a következőt: "És Csuti, kiemelkedik a mellbimbója?" Azt hiszem erről nem is kell többet mondanom. 

Szóval a kis ufónk (remélem) vígan lubickol odabent. Az apja meg ellátja olyan bölcs és hasznos tanácsokkal,  mint hogy nőjön nagyra, legyen egészséges és majd decemberben jöjjön ki, mert mi nagyon várjuk. Hóakadály ide-oda, bejutunk a kórházba! Persze ha valaki meg akar minket támogatni egy négy kerék meghajtásos terepjáróval a biztos pesti kórházba érkezés érdekében, nem muszáj visszafognia magát, és kp-t is elfogadunk.