Azt a tyúk mindenit!

Mai nap meglepetése a baromfiól első tojása :) Jupijáó!

Látszik a jószágokon, hogy lassan megérik a pillanat, mert a kakaskáink kappan hangon már kurjantgatnak, a tyúkok meg riadalomkor hevesen kotkodálnak, node nem volt az megírva, hogy mikorra lepnek meg minket az első tojással. Jupijáó ez a legfrissebb tojás!

Ha már ludak....

Mióta gyermek van a pocakomban, azóta egyre többször jut eszembe minden régi mese, amit imádok, és agyon hallgattam. És mióta lúdjaink vannak, amit a meséből hallottam, minden nap megelevenedik előttem. Mint hogy nincs szebb állat, mint a lúd, nem kell néki gyalog út... És előttem van az is, ahogy Galiba, azokon a sete-suta lábin rohan széttett szárnyakkal, mint a mi ludaink, és mondja: Úgyismegmondalak! Imádom és abszolúte bírom!

Kigondolta

Ki gondolta volna, hogy ha az ember esőért fohászkodik, meg is kapja? Egy hétre előre, vagy akár kettőre.

Nagyon jó, hogy a mi drága babunk már nem ég, hanem éppen rohad. Hogy szegény kukorica részegesen be-bedől a másik sorokba. Hogy a paradicsom, ó, az a drága paradicsom, szétreped. Egyedül a fű az, ami pimaszul kivirult, és nevet az egészen.

Annyi eső esik, hogy az őszben érzem magamat, emlegetem is az én drága Attilám szavait, hogy vaskorláton, nomeg batyuba szedte és hogy ki figyelte meg? A kabátkámban széttárt karokkal kívánom ezeket a hűs, lágy esőcseppes szellőket. És már a napokban egészen át is álltunk, nyolckor a házban vagyunk. Megőrült ez az idő. A drága kacsák hófehérségüket elvesztették, dagonyázásuk lassan disznót szégyenít. A libák, jajj meg hát azokkal a nagy lúd talpukkal annyira viccesen tapicskolnak, szinte arra vár az ember, mikor  csusszannak egyet. 

Rájöttem, hogy éppen annyira, amennyire nem tudom elviselni az élettel járó változásokat, annyira rajongok az új évszakért. Mindért. És most már megfigyeltem, hogy minden ilyen alkalommal megállapítom, ez a várakozásos öröm, ahogy vidéken élünk, egyre jobban eluralkodik rajtam. Persze fázisokkal vagyok lemaradva, most, hogy látom a végét, kezdem felvenni a nyári tempót. A lehullott szilvák összeszedéséhez is akkora kedvvel állok neki, hogy csuda, pedig kezemben a szerszámmal látom, mindjárt leszakad az ég alja. Nem baj, ami még belefér gyorsan megcsinálom, hiszen jajj, ha nem iparkodom, egy évet kell várnom  Hát süss fel még nap, erre a pár hétre, hadd érjen még munka a nyári kézbe!

Vidéken az esőt

Talán soha nem várta még így...
Napok óta, egy csöpp felhőben is a megváltást keresi a vidék,
Hátha áldását adja rá az ég...
Semmi. 
Várja az esőt, mint a keresztények a messiást,
Tini az első csókot, hű kutyám a labdázást.
Hiába.
Mit sem ér az esti, órákon át tartó locsolás.
A föld szomjazik. Reggelre nyoma se látszik.
A bab felég, a jószág az árnyékban piheg.
 Száraz a ruha, egy perc, annyi se kell neki.
Még a legyek is pihennek. Lángol az ég alja, izzik előtte a mező.
Semmi szellő. Kell az eső!

Hova? Magyar vidékre!

Imádom ezeknek a házaknak a hangulatát. Magyar-vidék.hu-n remek ajánlat nem csak borimádóknak.

ittenvanalink

Megérett a meggy

A házi szörpkészítésről írok. Fincsi lett nagyon, már az utolsó flakonnal fogyasztjuk. Klikk, és likeold a magyar-vidék.hu-n!

ittenvanalink

Mert én, elhatároztam magamat!

Már hónapok óta.... :)

Palya Bea

Vidéki körforgás

Mostanában minden reggel azon gondolkodom, ahogy kisautóval gördülök a búza és kukoricaföldek mentén a kora reggeli napfényben, hogy mennyire más is ez a világ... 

Nem laktam én régen sem nagyvárosban, mégis, annyira nem olyan, mint a vidék. Az ember bemegy a boltba, leveszi a polcról amit éppen akar, de itt, nálunk, látom azt, ami a polcra majd még csak jövőre kerül. A birkákat  hajnalban kihajtják legelni a pásztorok, a földeken dolgoznak a traktorok, kombájnok, és a nyári melegtől verejtékezik a gazda a poros szántójában. Imádom ezeket a képeket. Csak ülnék a doboldalban, és figyelném egész álló nap a romantikáját. Mennyi munka van ebben a három hónapban... Aztán meg ahogy az én  drága Attilám mondja, akár hogy is, "Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvű oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Ki figyelte meg, hogy míg dolgozik, a gyár körül az ősz ólálkodik, és nyála már a téglákra csorog? Tudtam, hogy ősz lesz, s majd fűteni kell, de nem hittem, hogy itt van ily közel, hogy szemembe néz, s fülembe morog", és minden megváltozik. A szakadó esőben csak éppen a legszükségesebbet végzi el az ember, a télről meg aztán ne is beszéljünk. Drága anyósom mondta, mikor kiköltöztünk egy kora téli napon, hogy ilyenkor kell aztán feltalálnia magát a vidéki embernek, hiszen a szokatlan unalom 4-5 hónapig is eltarthat. Imádom, hogy ezt a körforgást ennyire lehet itt érezni. Nem tudnék már máshol élni.

Reggeli romantika

Van, hogy reggel én engedem ki a jószágot. A dünnyögésem ellenére imádatos tevékenység.
A nap korai sugarai már mosolyt csalnak az arcomra. Ahogy kinyitom a teraszajtót, merthogy már van teraszunk, és van rajta ajtó is, no szóval ahogy kinyitom, Sára köszönt elsőnek. Ma épp én ébresztettem. Biztosan egész éjjel portyázott, úgy riadt meg az apró zajra, még a fejét is beverte a házikójába. Összegyűrt szakállal, félig nyitott szemekkel, nyújtózkodva odacsóválja magát hozzám. Jó reggelt kívánok neked is drágám! Lekísér a lépcsőn, megyünk hátra a baromfiudvarba. A kiscicák egyesével bújnak elő a helyükről. Otília a fűben ülve figyeli a kis családja ébredését. Nagy, macskás nyújtózások, karomkiengedések, és sorban mennek a  táljukhoz reggelizni. Megfogom a kukoricadarával teli vödröt, viszem a baromfiknak. Lassan hallom, ébredeznek ők is. Egyre nagyobb zajt csapnak. Az ajtót, ahogy kinyitom, lóverseny futamokat megszégyenítő módon tódul ki az összes. A libák gágogva megtornáztatják szárnyukat, a csirkék nagy iramban megtámadják a kukoricával teli etetőket. A kacsák egyenesen a vízhez mennek. Mindenki megvan. Szép jó reggelt kívánok nektek is!
A terasz felé már félúton össze szorul a szívem - menni kell... Pénzt keresni, be, a büdös koszos városba, ahol egész nap olyanokkal fogok találkozni, akik sem embert, sem állatot nem tisztelnek. Nagy a forgalom, nem ég a lámpád, te barom, ne nézzél, azért villogok, mert rendes vagyok, és egyébként is, majd meg fogok tudni ott állni? Sebestyén Balázs mondja hogy hát ő, meg hogy na, és egyébként is, mit nannogsz? ne nannogjál! fúj és díjat kapott, bezzeg a Petőfin a Horváth Gergely meg a Csaba napot költői körítéssel tálalja. Van Isten! Van parkoló. Elkéstem. Dehát nehéz ott hagyni azt, amikor tudom, ez lesz egész nap. Paraszt akarok lenni. Gazda. Az a mocskos pénz ne lenne, ejj'be jó lenne.

Éléskamra

A magyar-vidék.hu-ra rendszeresen írok. Illetve mostanában rendszertelenebbül, de behozom a lemaradást. Egyik hétvégi csirkevágás után ezt sütöttük ki. Likeot neki!

ittenvanalink

Júliusban is Magyar-Vidék

Hello július, hello! Mit is kéne csinálni? A magyar-vidék programajánlatából bátran lehet válogatni. Hajrá!
ittenvanalink