Mióta gyermek van a pocakomban, azóta egyre többször jut eszembe minden régi mese, amit imádok, és agyon hallgattam. És mióta lúdjaink vannak, amit a meséből hallottam, minden nap megelevenedik előttem. Mint hogy nincs szebb állat, mint a lúd, nem kell néki gyalog út... És előttem van az is, ahogy Galiba, azokon a sete-suta lábin rohan széttett szárnyakkal, mint a mi ludaink, és mondja: Úgyismegmondalak! Imádom és abszolúte bírom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése