Ő az apukád

Nagy rutinnal csináltam a zöldborsófőzeléket, olyan naggyal, hogy drága jó anyámat fel kellett hívnom, hogyan is kell, olyan régen főztem. Itt jegyzem meg, hogy hát persze, hogy a nyár elején termett borsónkból készült, ami a fagyasztóban várta eme jeles napot. Főzés közben kiélveztem az egyedüllétet, nomeg azt, hogy vidékgyermekünk a pocakomban mindent hall, Jézus szegény még azt is, amikor káromkodok, de erről inkább ne is beszéljünk. No szóval, kihasználva ezt a tényt, zenét hallgattunk, mire ő igencsak kedves, és finom mocorgással meg odabújással reagált, pedig tud ő olyan bugikat nyomni odabent, hogy csak úgy kerekedik a szemem, és nem hiszi el, hogy az a has hogyan képes akkora ruganyozással önálló életet élni. Megkérdeztem tőle, hogy tetszik-e neki, de nem válaszolt. A miheztartás végett azért elmondtam neki, hogy ez a mi számunk ám Mébivel, és gyanútlanul kevergettem tovább a főzeléket, majd hirtelen bevillant, hogy egy apró információt elfelejtettem közölni vele. Így hát lenéztem a pocakomra, megsimogattam, és azt mondtam:

- Mébi a te apukád.

Magyar-Vidék

Tuti szendvicstippek az Életérzés magazinban. Én igazából mindegyikből ennék egyet, de mondjuk a kedvencem, az a csirkés tekercs gazdagon, vagy a tonhalas pestós szendvics. Hogy egyem meg!

ittenvanalink

Reszkessetek rovarok!

Támadás! Elkészült a fegyverarzenál, ami a magyar-vidék.hu-n olvasható tőlem a Nyavalya rovatban. Je!

ittenvanalink

Terhesblog

Úton útfélen mindenki kérdezget :) A pékséges csajszi, hogy mikorra várom, és hogy bírom ezt a meleget?Az inviteles csajszi, hogy hova járok, hol fogok szülni, és miért nem a városban, és mikorra várom? A kisfalunk kisboltjának az eladója, hogy mikorra várom, és hogy fiú vagy lány? Aztán a másik bolt tulaja meg mondja, hogy jajj, hát ha tudja, hogy nekem lesz a tojás, akkor előbb hozza, ne keljen várnom. :) Aztán a szomszéd, hogy nekem aztán különösen nehéz lehet ebben a melegben. Aztán a másik szomszéd, hogy tudjuk-e már, hogy fiú-e vagy lány, meg hogy gratulál. Pedig még mindig néha azt hiszem, hogy nem is látszik a pocakom, biztosan nem tűnik fel senkinek. Ettől függetlenül sugárzó arccal sétálgatok, és jajj, mennyire jó érzés, amikor mégis, hejj, az utcán szépen néznek :) A héten eddig minden napra jutott valami idegen kedvesség. :)

Mébi szerint egyébként akkora a pocakom, mint egy túlérett dinnye, vagy egy túlfújt pufi, ami bármelyik pillanatban szétrobbanhat. Aztán persze hozzá teszi, hogy még szerencse, hogy ez nem történhet meg :) Szemből már nem nagyon tud megölelni, a hirtelen fuhdebírlak összeborulásokkor mindig visszapattanok róla, és mondom is neki, hogy héjj, a pocakom! A gyerekszoba kék lesz. Persze ehhez a chealsea-nek semmi köze. :)

Forgatag

Jó pár hónapja jártam utoljára piacon. Annak ellenére, hogy a veteményesünkben idén csalódnunk kellett, azért napi szinten el-ellát bennünket egy kis uborkával, paradicsommal, és ha nagyon jó napunk van még paprikával is. De, mivel az egyik szilvafánk már leérett, a barack, jajj az a szörnyen beteg barackfa, aminek frenetikusan gyönyörű, lédús, illatos, és igazán a legzamatosabb termése volt idén, de aztán annyira, hogy mosásnál meg is jegyeztem Mébinek, hogy szerintem nincs is ennél szebb gyümölcs a világon, merthogy olyan kis puha, pihés, dundus piros szerelmetes gömböc, hogy csak na, no szóval már ej'be régen nincsen a fán, mert mind a pocakunkban landolt, így reggel a piac felé vettem az irányt.

Ha ne lenne se gyümölcs se zöldség otthon, én minden reggel piacra járnék. Roskadoztak az asztalok a szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb zöldségek és gyümölcsök. Legszívesebben pótkocsival érkeztem volna, és vettem volna abból az illatos görög dinnyéből, hátha kifogom az idei első, mézédes, ropogós verziót, amihez eddig még nem volt szerencsém. Tiszta bőség volt, már csak nézni is félorgazmus Szóval mivel nem volt pótkocsim, csak egy kistáska, és tudatos vásárló Csuti, csak azt vettem, amiért mentem... Azóta mindenhol dinnyéket látok, de ez már más kérdés. Szóval landolt pár nem olyan szép, és biztosan nem olyan finom barack, mint amilyen a miénk volt, nomeg mézédes csemege kukorica Mébinek a szatyorba,n és nagy sóhajok közepette hagytam ott a forgatagot.

Tudatos vásárló Csutiról jut eszembe, héj! Nyílt egy bolt a munkahelyem alatt, szerintem a hungarian provance és az otthon, édes blogkeverék kisboltja. Jézus meg isten, mekkora jó hely! Abszolúte vidéki stílusú boltocska, tele régiséggel, kézzel készült dolgokkal. Nagyon jó hely, és nem is drága. Levendulás párnácskákat akartam venni, mert a molyok, azok a dögök, nem tudom honnan és hogy, de egyre nagyobb számban bukkannak fel a lakásban, és ugyan van olyan vegyi gömböcünk, amit egyébként csak azért vettem meg, mert fegyvert tartottak a fejemhez, azzal az indokkal, hogy a környéken egyszerűen nem találtam olyan boltot, ahol levendulát tudtam volna venni, és kényszerítettek. No. Ebben a csudahelyen levendula aztán mindenféle formában megtalálható volt. Volt szárított, friss, csomagolt, kispárnás, nagypárnás, szappanban és minden másban is. De mindegyik francia volt... Kivéve a szappant, dehát mint tudjuk, azt hiába tenném a szekrénybe. Nem is értettem. Balatonon ott vannak azok a csudaszép levendulamezők, a bánatért kell Franciaországból hozni, ráadásul pont onnan, merthogy aztán ott minden boltban francia dolgot árulnak, szó sincs ott termék importról, úgy mint nálunk eh, bár micsoda téves képzelgés ez, mikor itthon is úgy kell kutakodnom a magyar termékért, hát hogyan is lenne a sok itten franciáért cserébe ott magyar, és hát megőrülök, és tuti, hogy nem veszek francia levendulát egy boltban sem! No szóval a tulaj elmondta, és hej, mennyire büszke voltam rá, hogy 2-3 héten belül lesz magyar levendulás hasonló felszerelés, és a párnácskákat és tartókat helyi kézművesekkel fogja majd csináltatni. Gondolatban megveregettem a vállát, és mondtam neki, hogy derék ember vagy barátom, hangosan meg hozzá tettem, hogy akkor 2-3 hét múlva benézek. Jó kis bolt lesz ez.

Hogy is maradhatott ki?!

Bírom között abszolúte ott a helye. Mébivel sokszor sokat ültünk borozgatva a nyárestés teraszon, hejj, mikor még csak jártunk, és egész albumok mentek le tőle. Be'csillogottaszemünk. De ott voltak azok a téli szünetek is, amikor a konyhában roptuk rá. Sokat hallgattuk. Ezt a számot már évek óta kerestem. Néha, éjjelbe nyúló tanulás után a TCM-en elkaptam, de vele, ott náluk talált rám igazán. A legnagyobbkirály! Because I love you too much Baby!

És most,  amikor titkon könnyezik a szemem attól, hogy Úr meg Isten, család leszünk, pedig azanap, amikor már nemtom milyen órát hallgattunk Csanival, és mondtam, hogy nekem mennem kell és katapultáltam egyenesen hozzá a suliból, és azóta mindig mindenhonnan elkések, ami csak és kizárólag Mébi hibája, mert elvette az eszem, olyan élesen él bennem, mintha a múlt héten lett volna, pedig nem, szóval most, édesdrága vidékgyermekével a pocakomban riszálva vetem be az ágyunkat Elvis-el.

Azt a róka mindenit!

Drága szomszédunk, akitől egyébként jajj, mennyire várjuk már, hogy elköltözzön, rókát kiáltott!

Nem mintha nem szeretnénk a szomszédokat, de mindenkinek az életében eljön az a pont, amikor nem túl ékes szavakkal illeti a kerítés másik végén levőt, különösen azért, mert azt a satupadot pont a mi falunk mellé kellett felállítani, és hogy hajnali öt órakor, hétköznap kalapálásra kell ébredni, mert az a drága jó ember még hét óráig sem tud türelmesen, csendben ülni a valagán, mert a szemetét az utcán égeti el, amivel nem csak az a célja, hogy az alumíniumról leolvassza a műanyagot, és utána a satupadon megmunkálva eladja azt, hanem az is, hogy konkrét ágygarnitúrát és törött műanyag széket semmisítsen meg, az meg már csak nüansznyi említést érdemel, hogy nem viteti el a szennyvizét, és a füvet már nem nyírja a háza előtt, mert ő úgyis mindjárt költözik. Egy szó, mint száz, várjuk már az új szomszédot, aki reményeink szerint szippant maga után, megcsinálja a kerítést, nyírja a füvet, de legalább nem éget szemet az út szélén!

Node a mostani szomszédnak is megvan a pozitív oldala, mint mindennek, de neki inkább csak különösen a hajnali ébredésének,  mivelhogy ennek köszönhetően konstatálta a rókát az utcánkban. A kutyák feltehetőleg ezért tobzódtak egész éjjel, és én, a bátor hős, aki azzal a céllal ment ki a házból, hogy elemezze az éjjeli helyzetet, jeleztem is Mébinek, hogy valami biztosan van a kukoricásban, mert Sárát, amikor kiengedtem a kapunk, hogy körbeszimatolást követően megnyugodjon és hagyja aludni drága jó gazdáit, merthogy ez általában be szokott válni, no ő nyíl egyenesen a kukoricásba futott, és ugyan azzal a lendülettel már kint is volt belőle behúzott farokkal. Mikor már ezt háromszor egymás után játszotta el, no akkor már én is kezdtem félni, és mivel nem vagyok vadász, és nem  élünk hála a jó égnek Amerikában, így nem volt nálam sem puska, sem pedig veszettség elleni szérum, ha esetleg valami jószág nekünk rontana hirtelen a sötétben, így inkább szégyen szemre visszavonultunk.

Ettől az ominózus hírtől kezdve azonban minden éjjel kikukkantunk az odunkból, amikor ugat a Sára, merthogy Sára egyébként csak akkor ugat, ha valami van. Így történt ez ma éjjel is, ami már sorozatban a harmadik  őrsétánk volt. Hazudok, mert tegnap Mébi volt szolgálatban, de ma már ketten mentünk ki. Arra halványan emlékszem, hogy az ágyba zuhanva értetlenül álltunk a cselekedetünk előtt, és azt kérdeztük egymástól, hogy dehát miért is megyünk ki, ha róka, akkor úgyis vissza jön... Szerintem ezzel pontot is tettünk a portyáink végére.

Irodai kacsa

Az milyen, hogy vidéklelkem annyira erősen él bennem, hogy az irodában kacsahápogásnak hallok valamilyen neszt? Hosszú volt a hétvége... De nem eléggé :)

17

Ennyi van hátra. 17 hét. A legjobb esetben.
Semmi ez a kilenc hónap... Nem leszek terhességmániás kismama, ezt leszögeztem már akkor mielőtt, de... De már most hiányzik a pocakom...

Tigrincs, a Kerekerdő déli végének uralkodója

Négy kiscica született. Otília eddig nem volt sikeres utódnemzésben, de ezt a négy mancsot sikeresen felnevelte. Nem mondom, hogy a legjobb anyuka, mert láthatóan zavarták a picik már egy ideje, és oda-odacsapott nekik, amikor szopni akartak. Tigrincset, a szürke tigriscsíkos csodaszép kandórbandit megtartjuk, már csak egyetlen testvére várja a 12-ét, hogy ő is a gazdájánál lehessen. 

Tigrinccsel Mébi nagyon jól kijön, sokszor látni őket együtt. Jó macska, nem tolakszik, nincs útban, pont annyi szeretgetésre vágyik, ami még nem terhes senki számára. No ez a kis firgány macska tegnap délután az én ölembe fészkelte be magát. A pocakom hegyén összegömböjödött, és egy kis dorombolás után jó fél órát szundított. Vidékgyermekmem szolid rugdalózással és odasimulással jelezte mind az ő, mind pedig az én számomra, hogy semmi képen sincs ellenére a dolog. Sára közben gyengéden be-bebúj a pocakomhoz a fejével, hol pedig oldalt, a kezemnél nem vette zokon, ha bíbelődök vele. :) Szeretem az állatokat.

Körülvettek

Én mindig is tudtam, hogy szeretem az állatokat, de most már mindenki számára egyértelmű, hogy ők is szeretnek engem. 

Drága apósom két csemperagasztás között kukkantott ki a teraszra, amikor meglepetten tapasztalta Csuti, a libapásztor c. kép elétárulását. A téglarakáson ülök a napsütésben, ölemben Tigrincs, Otília édesdrága gyönyörű szürke kölyke, mellettem maga a Sátánanya, Otília, egyik kezemnél pedig Sára élvezi a simogatásomat, és mindezt érdeklődve figyeli a négy tagú libacsapat olyan fél méter távolságból :)Nevet és azt mondja:

- Jucit körülvették az állatok...

59,6

Ez a súlyom. Mébi egyszerűen csak daginak hív. Én meg megnyugtatásként mindig közlöm vele fél szál kolbásszal a kezemben, a vajkrémes kenyérkém és az erőspaprika árénykából teli szájjal hevesen reklamálva, hogy eddig még csak 6 kg-t híztam, és feljegyzések szerint mint egészséges kismama, meg sem állok majd 12-ig. Imádja, amikor eszem :) De nálam jobban senki sem:))

Bírom!

Végre megtaláltam neten az imádomeztaszámot! Reggel fúj a városba menet elejétől elkaptam a rádióban. Zúztam a dupla sávban, üvöltött a zene, én meg nyomtam a fej-vállmozgást, és, hogy a saját hangomat is halljam, ordítottam a szöveget. Biztos nézett egy-két szembejövő, meg előzött figura, hogy hát ezzel mi van?! Mi van? Imádom ezt a számot, és végre vége a 2napos nyűgösségnek, hogy megintnagggyotnőttahasam (amit egyébként imádok), ezért újra meg kell találnom, hogyan kényelmes aludni, így már két napja nem alszom rendesen, hogy a zoknimat alig-alig tudom felvenni, hogy ma reggel mibe préseljem bele magam ,mert bezzeg, ha nyár lenne akkor ez nem lenne gond, egyébként is mi az, hogy még a nap se süt ki!? hangulat elszállt. Megint megszoktam az újabb méretet, és imádom. Azért a nap süthetne, hogy legalább idén először felvehessem a papucsomat... Vagy azt a szoknyát... Mébi szerint igazi cukimuki gömböc vagyok, de azért örül, hogy vége a hisztinek. Én is! :) Tegnap már hihetetlenül idegesített saját magam. 

Szóval éljen a carbonfools, és azt csak remélni tudom, hogy a gyermekem örömmel fogadta anyja fesztiválhangulatát, mert én tényleg nagyon bírom ezt a számot!

Mert megérdemled

És most fogom, elmajszolom a jól megérdemelt körtémet, amit még reggel, pizsamában szedtem a fáról. Éljenavidék!

Régi ember naptárja

Én, vidékélet blog szerzője Csuti, mesélek a régi ember nyári határidő naplójáról magyar-vidék.hu-n.

ittenvanalink

Csuhé és a Magyar Vidék

Hello hello, ha már olyan meleg nincsen, azért a kukorica mégis csak ad egy kis nyári hangulatot. Magyar-vidék.hu tuti receptekkel csábít.

ittenvanalink

Elment a fele - Vidékgyermek

Váradósságom 21. hetében azon tűnődöm, túl gyorsan megy az idő. Minden héten valami fontos, valami új történt, időnk nem volt unatkozni. Legjobb esetben is csak 20 hét van vissza, meg az a három könyv, amit még ki szeretnék olvasni... Álmos vagyok.

Vidékgyermek úgy néz ki, kisfiú lesz. Nagyon felkészülten érkeztünk a 20. heti uh-ra. Megmondta neki az apja, nomeg én is, hogy tessék szépen nagyokat terpeszteni, izegni-mozogni, hogy a doktorbácsi mindent szépen meg tudjon nézni. Drága gyermekem egy órával a vizsgálat előtt már mocorgott. Azon aggódtam, mire sorra kerülünk, elalszik, de annyira benne volt a lábában a bugi, hogy azt hittem a hasam lassan önálló életre fog kelni. Mondtam is magamban, ha ez a gyermek lány, akkor egy megáltalkodott bestiális nőszemély, ha pedig fiú, fuhuhuu, akkor igazi kemény legény! 

Szóval a mi kis firgány csemeténk jól van, egészséges, és köszöni szépen, az anyukája is remek formában van. A doktorbácsi nem győzött minket dicsérni. A gyermek olyan 3-4 óránként jobb napjain hírt ad magáról, de a kánikulát kifejezetten utálja,  olyankor egész nap csendben gubbaszt... Azt hiszem, megszokta, hogy olyan 6-7 kor kelek, mert a hétvégi 8 óráig tartó durmolás során arra lettem figyelmes, hogy ő márpedig tartotta a menetrendhez magát... :)

Remélem minden ilyen szépen halad tovább. Sárával biztosan nem lesz gond, a hétvégén a rokonok nálunk jártak, két megáltalkodott francia kis vadorzó kísértében, akik remekül prezentáltak minden eshetőséget. Márk, aki olyan 4-5 éves forma lehet, leült a szilva fa alá, és azon élvezkedett, hogy hűkutyánkaSára, minden nyalakodás és tolakodás nélkül az ölébe pottyantja a labdáját. Márk pedig hihetetlen kacarászás közepette eldobja neki, és mit ad Isten, Sára újra és újra az ölébe teszi a labdát :) Imádni valóak voltak. Nagyon büszke voltam Sárára! Akkor is, amikor Márk, és a szintén ördög testvére Dávid, éppen Sára türelmét próbálták, amikor megfogták a farkát, vagy éppen "simogatták". Sára zokszó nélkül fordult olyankor oda, inkább én voltam, akit megviselt a dolog, és védelmére kelt. Hű kutyánk egy hős, akit a nap végén ki is tüntettünk.