Bírom között abszolúte ott a helye. Mébivel sokszor sokat ültünk borozgatva a nyárestés teraszon, hejj, mikor még csak jártunk, és egész albumok mentek le tőle. Be'csillogottaszemünk. De ott voltak azok a téli szünetek is, amikor a konyhában roptuk rá. Sokat hallgattuk. Ezt a számot már évek óta kerestem. Néha, éjjelbe nyúló tanulás után a TCM-en elkaptam, de vele, ott náluk talált rám igazán. A legnagyobbkirály! Because I love you too much Baby!
És most, amikor titkon könnyezik a szemem attól, hogy Úr meg Isten, család leszünk, pedig azanap, amikor már nemtom milyen órát hallgattunk Csanival, és mondtam, hogy nekem mennem kell és katapultáltam egyenesen hozzá a suliból, és azóta mindig mindenhonnan elkések, ami csak és kizárólag Mébi hibája, mert elvette az eszem, olyan élesen él bennem, mintha a múlt héten lett volna, pedig nem, szóval most, édesdrága vidékgyermekével a pocakomban riszálva vetem be az ágyunkat Elvis-el.
hohohóóó! Én is tisztán emlékszem arra a napra amikortól, a fősuli 3-4 félévében majd' minden reggeli vagy délutáni óra előtt kaptam egy sms-t: "Jajajj 5-10 percet kések kicsit! Csuti" :) Ilyenkor mosolyogtam és tudtam, hogy jobban kell jegyzetelnem, mert az én legjobbjóbarátnőm ma is szerelmetes "kelekótya" lesz :D
VálaszTörlésÉs hogy milyen óra volt? - 3-ik félév szeptember eleje, szemiotika óra AI-vel a főiskola egy régi szárnyának épülete előtt vártalak, és te csillogó szemmel, fülig érő vigyorral és természetesen 10 perces KÉSÉSsel futottál be :)
Lesz mit mesélni vidékgyermeketeknek, ha majd akkor lesz... :D
Puszi:
Csani
Még jó h óra előtt 20 perccel találkoztunk volna eredetileg :)
VálaszTörlésAI-vel? :) Ellógtam AI órájáról? Ilyet merészeltem volna?
Hogy lógtál-e??? Hajajjj, bizony-bizony! Azt hallottam, hogy romlik állítólag a kismamák memóriája, no de ennyire??? :) :)
VálaszTörlésCsani