Úton útfélen mindenki kérdezget :) A pékséges csajszi, hogy mikorra várom, és hogy bírom ezt a meleget?Az inviteles csajszi, hogy hova járok, hol fogok szülni, és miért nem a városban, és mikorra várom? A kisfalunk kisboltjának az eladója, hogy mikorra várom, és hogy fiú vagy lány? Aztán a másik bolt tulaja meg mondja, hogy jajj, hát ha tudja, hogy nekem lesz a tojás, akkor előbb hozza, ne keljen várnom. :) Aztán a szomszéd, hogy nekem aztán különösen nehéz lehet ebben a melegben. Aztán a másik szomszéd, hogy tudjuk-e már, hogy fiú-e vagy lány, meg hogy gratulál. Pedig még mindig néha azt hiszem, hogy nem is látszik a pocakom, biztosan nem tűnik fel senkinek. Ettől függetlenül sugárzó arccal sétálgatok, és jajj, mennyire jó érzés, amikor mégis, hejj, az utcán szépen néznek :) A héten eddig minden napra jutott valami idegen kedvesség. :)
Mébi szerint egyébként akkora a pocakom, mint egy túlérett dinnye, vagy egy túlfújt pufi, ami bármelyik pillanatban szétrobbanhat. Aztán persze hozzá teszi, hogy még szerencse, hogy ez nem történhet meg :) Szemből már nem nagyon tud megölelni, a hirtelen fuhdebírlak összeborulásokkor mindig visszapattanok róla, és mondom is neki, hogy héjj, a pocakom! A gyerekszoba kék lesz. Persze ehhez a chealsea-nek semmi köze. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése