Libulék még eddig garázdálkodhatnak, terrorizálhatnak, őrizhetnek, védhetnek. Egy napig. Holnap az anyósom beteljesíti ígéretét.
Nem mondhatják, hogy váratlanul fogja őket érni, ugyanis jó előre közölte velük, hogy itt lesz a vég. Meg úgy egyébként is, szerintem kódolva lehetnek Márton napra. Csórikáim. Azért sajnálom őket. De hogy ezt kiverjem a fejemből, nézek is valami fincsi receptet.
Mébinek egyébként megvan már a tuti, elfogó receptje. Azt mondja, két kesztyű kell hozzá, és mint a krokodilt, habozás nélkül a nyakánál kell megfogni, nehogy hátra tudjon harapni. Mármint a krokodil, a liba meg csípni. Biztos a discovery-n látta :) Mivel már egynél bevált a technika, nem hiszem, hogy új után nézne. A liba szempontjából is a legkevésbé stresszes változat, hiszen anyósom olyankor már rég ott áll lesben...
Mébinek egyébként megvan már a tuti, elfogó receptje. Azt mondja, két kesztyű kell hozzá, és mint a krokodilt, habozás nélkül a nyakánál kell megfogni, nehogy hátra tudjon harapni. Mármint a krokodil, a liba meg csípni. Biztos a discovery-n látta :) Mivel már egynél bevált a technika, nem hiszem, hogy új után nézne. A liba szempontjából is a legkevésbé stresszes változat, hiszen anyósom olyankor már rég ott áll lesben...
Egyébként a terrorhoz elég annyi, hogy hű kutyám, a Sára, aki árnyékként követi minden léptemet a kertben, amint kinyitom az udvar ajtaját szabad utat adva a legelészésnek, sikítva menekül a teraszra. Csak a port látom utána. Persze aztán felbátorodik, de már nyoma sincs a nyugodt, relaxáló heverészésnek a libák társaságában. Tigrincs ennyire nem zavartatja magát, bár ahogy látom fele annyi esze sincs annak a drága macskának, mint az én hű kutyámnak. Hiába mondom el minden este neki, hogy a kis házba nem szabad bemenni, ő ennek ellenére minden egyes újabb alakalommal úgy tesz, mintha én erről őt még soha nem tájékoztattam volna. Biztosan ebből a virtusból fakad az is, hogy az a drága gyermek gyanútlanul, felcsapott farokkal rohan utánam a baromfiudvarba, amikor friss vizet adok a jószágnak, aztán persze kétségbeesetten gubbaszt, amikor a libák úgy gondolják, hogy nincs neki ott helye, amit heves fújtatással jeleznek számára. A félelemtől ilyenkor hulla merev gyermek mindig megmentésre szorul. De például azt is mindig elfelejti, hogy a kinti legelészés során sem tanácsos túl közel merészkedni hozzájuk. Felcsapott farokkal jön-megy kénye kedve szerint, aztán amikor minden figyelmeztetés nélkül csak úgy, a fenekébe csípnek, mindig úgy tesz, mintha először történne vele ilyen. Diló egy macska, annyi szent.
Anyósom egyébként meglepetésemre annyit mondott, hogy jövőre csak kettőt veszünk. Kettőt? Gondoltam eleve tiltó listára kerülnek a libák, mind a terrorveszély, mind a hangjuk, mind pedig a hattttalmas testük miatt, amit egy évig tart megpucolni, és két forrázás szükséges hozzá minimum, és akkora lábost, amibe bele fér csak az üzemi konyhán lehet találni. De jól van. Ha kettőt, akkor kettőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése