Mébivel abszolúte sportemberek és egészséges élet nomeg táplálozás mindenkor típus vagyunk. Ennek megfelelően kiválasztottam azt a mozgásformát, amit nyugodtan űzhetek a várandóságom idején végig, és nekem is, és gyermekemnek is megfelelő fejlődést és felkészülést ad az első találkozáshoz, ezért kismamajógára járok. Én, meg a gyermek. Ennek köszönhetően, ha a kutatók jól kutattak, nyugodt, békés kisbaba lesz a mi gyermekünk. De azt nem gondoltam, hogy egy olyan szektába lépek be, ahol csak és kizárólag a természetes szülés az, ami szent nomeg sérthetetlen, és a mai órán megbélyegeznek, elkönyvelnek, pecsétes pólót kapok, és a bőrömbe égetnek egy jelet, ami soha nem fog elmúlni.
Történt ugyanis, hogy az én jó uram, a Mébi, nomeg én is, nem feltétlenül gondolunk az apás szülésre. Vérlázító, botrány, és egyébként is, hogyan gondoljuk, hogy nem úgy gondoljuk. Nomármost. Az én uram, parancsolóm, és apja gyermekemnek, olyan típus, hogy régimódi. Én, mint az ő asszonya, anyja gyermekének olyan típus vagyok, akinek bejön az, hogy régimódi, és egyáltalán nem jönne be egy olyan szitu, ahol is a férfi női szerepek nem úgy vannak leosztva, ahogy. Ennél fogva nem tudok olyan képet elképzelni, amint a szülésznőm, az a drága, a lábom között örömmel felkiált, hogy a méhszáj már 7 cm anyuka, Mébi pedig ezen bezsongva megszorítja a kezemet, és együtt lélegzik velem a fájások között, majd mikor belép a doki, és én mint szemérmet nem ismerő asszony ordítva elkezdek nyomni, kamerával a kezében tajtékzik már ő is a lábom között, és azt mondja: Már látom a fejét! Nem. Nem vagyok biztos benne, hogy mi ebbe beleférünk. Amit az én drága szülésznőm abszolúte támogat, Mébi meg külön örül, hogy nem fogják erőszakkal berángatni, de a lehetőség mégis ott van, ha esetleg ott majd úgy gondolja.
Amikor ma, a jógán közöltem, hogy magán a páros szülésfelkészítő tanfolyamon köszönöm szépen a lehetőséget, nem valószínű hogy részt veszek abból az okból, hogy nem lesz párom, fú meg ha, mi volt ott. És hogy egyébként is, meg fogjuk látni, hogy ez nem olyan, és bánni fogjuk, és miaz, hogy nem lesz bent az apuka, és mindenki meg akart győzni arról hogy ez rossz, és ezzel együtt az én Mébim is rossz, hogy ezt nem akarja, és igen is vegyem rá, hogy bent legyen, mert utólag nem fogja sem ő sem én bánni. Khm. Az én uram. A parancsolóm. Az életem párja, gyermekem apja. Rossz? Kizárt. Azt meg már had tudjam én, hogyan és mint akarom, nomeg ő is. Köszi, kössz. Szóval, a listán a 6. pont ez:
6. A gyermekünk nem valószínű, hogy apás szülés során fog megszületni. Nem, mert nem várom el Mébitől, hogy 6 órán keresztül nézze a szenvedésemet. Nem, mert nem szeretném, hogy a lábom közét kamerázza, vagy egyáltalán nézze akkor. Nem, mert ő nem biztos benne, hogy szeretné. Nem, mert ha ő nem ragaszkodik hozzá, akkor én ezt tiszteletben tartom. És egyébként is. Mióta ekkora divat ez? punktumhatszáz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése