Hello 32. hét - Terhesblog

Van egy oldal, ami tökéletesen rátapint a lényegre: ez az

Az mondja, hogy ..."van valami szürreális abban, ahogy egy kis talpacska vándorol a köldököd körül (és valami borzasztó az éjszakai könyöklésben). Most, hogy a kisbabád szép és nagy és mozgékony, valószínúleg a legváratlanabb helyzetekben és helyekre tud egy-egy rúgást elhelyezni. Úúúú. Ez most borda volt.

Ha hirtelen rázkódást érzel a baád valószínőleg csuklik - vagy csak tánclépéseket gyakorol, de ennek kicsi a valószínűsége. Ha pozíciót váltasz, teszel egy sétát vagy hideg vizet esetleg dzsúzt iszol a legaktívabb gyerek is jó eséllyel abbahagyja egy kis időre a mocrogást. Az is megoldás, ha közlöd vele, hogy ha még egyszer megrúg, akkor bemész és kiállítod 2 percre. Ok, ettől nem fogja abbahagyni, de téged mentálisan megnyugtat, hogy maradt némi kontrollod felette. Egy pár hónap múlva úgyis egy izgő-mozgó Karate Kölyök fog rohangálni körülötted a teljes atlétikai skálát kipróbálva, persze megállíthatatlanul. És persze örülj neki, hogy nincs bent elég hely egy komolyan kivitelezett forgórúgáshoz a bordáid közé...".

Hát, pont így vagyunk mi is.  Múltkor Mébi ráhallgatott a pocakomra, ad-e valami hangot ott az a sok víz bent, mondjuk olyan fürdőkádas pancsoláshoz hasonlót. Hallani valami vizeset hallott, de erről a tényről végképp elterelte a figyelmét az, hogy a gyermeke egyenesen a füléhez nyomta feltehetőleg a popsiját, vagy a hátát, vagy a háta-popsiját :), és amikor én ebben a bizonytalan hitében megerősítettem, akkor aztán teljes volt az öröm, meglepődés, és az úr isten! :) A 62,5 kg bálna testem egyébként csak szerintem nagy, amit Mébitől délutáni alvásból felébresztett bókjai is igazolnak, miszerint a búrám mit sem változott, hű de szép vagyok, és ha nem lenne ott az a hatalmas pocak a takaró alatt, nem is mondaná meg senki, hogy mit rejtegetek én ottan. Kincs az én uram!