Minek írjak a 33. hétről, amikor annyira elcsúsztam, hogy mindjárt itt a 34.? Hát... Bűntudatból.
Vidékgyermek remélem csudajól fejlődik odabent, és minden a legnagyobb rendben van. A doktorbácsi csak 2 hét múlva fog velünk találkozni, és persze lépten-nyomon mindenki azzal jön, amikor én azt mondom valamelyik babakelengyére, hogy jól van, majd a jövő héten elhozom, hogy te tudod, de nehogy kicsússz az időből. Ezektől a mondatoktól teljes parában át is költöztünk az új hálóba, és ezzel együtt a gyerekszoba is berendezésre került. Legalábbis ami a bútorokat illeti.
Kisgabesz az első éjszakánkat nem viselte valami jól, biztos megzavarta a tájolás vagy valami, de minden alakommal, amikor másik oldalra fordultam, úgy ficergett, hogy nagyon. Fel is keltem éjjel egy kis sajtos-tojásos szendvicset enni, hátha megnyugszik, és hát a mi gyermekünk, így hát jóhogy máris nyugovóra tért. Tegnap megírtuk a forgatókönyvet is arra az esetre, ha a riogatás valóra válik. Dehát miért válna? Még tök sok időnk van, és különben is, vele is megbeszéltem, azért ha nem esik nehezére, várja meg, amíg mindent elrendezünk, és november közepénél előbb ne nagyon akarjon onnan kijönni, kivéve akkor, ha nagyon nem jó már ott neki. Egyébként ezt a parát ezzel sikeresen el is hessegettük, egészen máig.
Meglátogatott a védőnő, és ő is ezzel jött, hogy hát azért ilyenkor már össze kéne pakolnom... Mondtam neki jó, majd ha a doktorbácsi megnézett, összepakolok. Nézett szívhangot is, haha, de a Kisgabesz úgy megviccelte, hogy még én is kacarásztam köztem. Csak úgy suhangatott össze meg vissza, aminek aztán tényleg suhanó hangja volt, és a védőnő nem győzte követni a ketyerével, hogy végre egy kicsit csak legalább megszámolhassa a szívverését :) Azért össze jött a dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése