A Kerekerdő déli végén

Úgy terveztem, blogomat majd az első gida születésével indítom. Két hetet csúsztam..




2011. október 27., csütörtök

A két vadász

Pár héttel ezelőtt anyukámék kutyája vakációzott nálunk. 
Rezihegyi Víg Dömper Alexandra egy  basset hound, tesómék kutyája volt, de allergia miatt anyukámékhoz került. Imádatos egy jószág, persze teljesen ellentéte Sárának. Akaratos egy dögevék, ha az orra a földet éri, megsüketül, még az autót sem veszi észre, hát még ha hívják... De ha megvan vele a közös hang, amit egyébként egyszerű megtalálni, nagyon nagy szerelem bontakozik ki. 

Mivel a kis dömpert pontosan a süketsége miatt nem lehet póráz nélkül sétáltatni, Sárával úgy döntöttünk bezúzunk a szántásba, és hát ott csak nem megy el világnak, van helyben elég szag, és az autók is messze járnak. Élvezte a dolgot, én meg aztán pláne, amikor Sára csak úgy viharzott mellettem, hátra-hátra nézve Alexa után, aki persze egyáltalán nem bírta a tempót, és meg-megállva nagyon furcsálló tekintettel illette hű kutyámat, aki számára kivitelezhetetlen mozgásformákkal kápráztatta. Szép hétvége volt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése