Ha számvetést kéne készíteni az idei veteményesünk teljesítményéről, akkor khm. Azt mondom, hogy kap egy hármast. Jó indulattal. De csak azért, mert ismerem a gyermeket, és tudom, mire képes, így nagyban befolyásolta a döntést a tavalyi teljesítménye, hozzáállása. Az évzárás előtt ezt hangsúlyoztam is az érintettnek.
Történt ugyanis, hogy tavaly jobb napokon megismerkedtem a kapával, és olykor-olykor benéztünk a sorok közé. Nagyritkán. Ennek ellenére olyan cukkini termésünk volt, hogy a szomszédoknak osztogattuk, mert csordultig voltunk már az ezerféle receptes megoldás ellenére is. Paradicsomból millió üveggel csinált szószt az én anyósom, aki előző életében valami mesterszakács féle lehetett. Nem beszélve a rengeteg cékláról, salátáról, uborkáról, babról stb. Bőség volt rendesen. Idén igaz, nem volt alkalmam kapával megközelíteni a témát, de anyósom azért adott neki. Locsoltam. Locsoltuk. A cukkiniből egy darab, annyi se termett, a paprika lecsóba ment, mert nem lett jó, és a padlizsán, az a drága, akinek egész nyáron ott lett volna a lehetősége teremni, most hozott kettő, azaz kettő darab törpét mutatóba. Imádkozom, hogy legyen ideje megérni. Borsóban, babban azért jók voltunk, a paradicsom is kiszolgált minket, de azért közel sem annyira, mint legutóbb. Hát ez van. Majd jövőre meglássuk, de biztosan bele fog húzni, mert hát a kert is tudja, gyermekemnek fél évesen már szépen lassan jöhet a sok fincsi zöldségpüré meg turmix meg mindenféle jóság. Össze szedi majd magát, tudom én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése