A Kerekerdő déli végén

Úgy terveztem, blogomat majd az első gida születésével indítom. Két hetet csúsztam..




2011. október 4., kedd

Több dolog

Vannak, a várandóságommal kapcsolatban olyan dolgok, amiket annyira nem bírok, hogy nagyon! Hogy éppen aktuálisan melyiket nem bírom nagyon, az folyton változik, de a listán mindig mindegyik fent van.

1. A gyermekünket nem a Mikulás hozza. Full elmebeteg elgondolás, hát miért hozná ő, akiben egyébként nem hisz senki, és majd persze, az én gyermekem a hideg Északi sarkról egy puttony mélyéről kerül majd elő, ami már amúgy is tele van egy milliárdnál is több ajándékkal, nomeg a sok kemény dióval és mogyoróval. Nem. Nem a Mikulás hozza. Azért sem, mert nem dec. 6-ra vagyok kiírva, és akár mennyire romantikusan hangzik, hogy Mikulás, az én gyermekem csak azért, mert az közel van dec. 9-hez, még nem fog a romantika kedvéért csak azért is akkor jönni. Egyébként is, ő tudja, mikor akar jönni, és akkor jön amikor azt ő majd úgy akarja, elvégre is én és Mébi gyermeke, tehát megvan a magához való esze és ő is az az acélbetkós bakancs fajta, ha ránk ütött.

2. A gyermekünk nem lesz jó nagy baba. 4 kg körül sem lesz a súlya. Ember, nézz rám, várandósan is csak súrolom a 60 kg-t, igaz már felülről, de miért adná az ég, hogy bennem egy giga bébi fejlődjön, amikor tudja a természet, hogy ekkora gyermek egy ekkora testből nem fér ki egyszerűen.

3. A hasam nincs se túl fent, se túl lent. Főleg e kettő dolog nem változik naponta. Olyan aztán végképp nincsen, hogy nagyon lent van, vagy nagyon fent van. Pont jó helyen van, ezt az orvos is megmondta, méghozzá pont úgy mondta, hogy a pocakom úgy van, ahogy az a Nagy könyvben meg vagyon írva.

4. A gyermekünknek csak azért, mert sok állatunk van, nem kell jobban megküzdenie sem az életben maradásért sem pedig a egészségért.

5. A gyermekünk azt, hogy Mébi bökdösi a pocakomat, nem úgy érzi, mintha vernék. A visszarúgásokból ítélve szerintem abszolút pajtiban van a dologgal, és örül, hogy az apja kapcsolatot teremt vele.

Egyelőre ennyi jut eszembe, de ezek aztán forognak napi rendszerességgel, és minden bizonnyal ezért van az, hogy gyengébb, egész éjszakán át tartó kényelmetlen mindenhogy után legszívesebben bárkinek, aki valamelyikkel jön, olyan igazi kismama hévvel az arcába kiabálnám, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

3 megjegyzés:

  1. Hűha, ismerős érzések:) Már féltem, h nem lesz több poszt, de úgy látom, csak türelmetlen voltam.
    szépnapot: Kispite

    VálaszTörlés
  2. Nem, én voltam hanyag, bocsesz... De jövő héttől belendülök. Remélem :)

    VálaszTörlés
  3. Hihi, énis remélem, mert nagyon bejön ez a vidéki életetek:)

    VálaszTörlés