Hellohelloo! Visszatért minden erőm. Annyira nagyon, hogy azon veszem magam észre, hogy a mosogatáshoz nem kell széket használnom, és még a boltba is el tudok sétálni. Ejj'be jól esnek ezek a séták.
Még több mint egy hetünk van a belső határidőnket illetően, ami abban merül ki, hogy 13-ára minden gyermekkel, és annak érkezésével kapcsolatos dolog a helyén legyen. Jézus, mindjárt itt a vége. Brutálul kevés van már abból a centiből ott a szélen... De no para.
Jut eszembe, a jógacsoportba sikerült teljesen visszailleszkednem, bár gondolom ezen az is segített, hogy már igazából csak ketten maradtunk, mivel mindenki megszült :) Apukával természetesen. Gratula nekik. És itt kell megemlítenem, hogy részt veszek egy titkos tanfolyamon, ami asszondja hipno birthing, és én irányítom, és nem fog fájni. Jó volt az első óra, nem sokban különbözött a jógától, relaxáltunk, meg vizualizáltunk meg lélegeztünk, meg testműködést ismertünk, meg videóztunk. Ugye, kötelező volt hozni segítőt, node mivel én különc bakancsos vagyok, nekem olyanom nem volt, de mondtam is Mébinek, hogy szegény férfiakon látszódott, hogy a terhes nő haragjától való félelem volt az, ami arra a belátásra bírta őket, hogy részt vegyenek a négy, mondom 4 órás szombat délelőtti programon. Amikor aztán néztük a videókat, már sajnáltam is őket. Főleg azt az első gyermekes aggastyánt, akinek szerintem a szombati ebédnél otthon már valahogy nem volt étvágya, és magában biztosan átgondolta, hogy nem biztos magában, persze azért magában, mert tart a terhes asszonya haragjától. Annyira örültem, hogy nem volt ott Mébi, hogy nagyon. A gátmasszírozásról szóló kritikus rész sem lett volna neki való, különösen az a verzió nem, amikor a harmadik gyermekét váró büszke apuka elmesélte, hogy amit a második gyermeknél csinált a szülésznő, no az aztán izomból történt - amit sokatmondó mozdulatokkal prezentált, merthogy nézte - és nem is ilyen kedvesen kéne hívni ezt a műveletet. Persze, hogy az élményt feldolgozhassam Mébivel meg kellett osztanom, de már a beszámolótól fordult le a székről. És még szexelnek. Brutál.
No, szóval készülünk a gyermekünk érkezésére, és minden jajjommál, ami azért szökken ki belőlem, mert csonton rúgott az a kis firgány, Mébi komoly tekintettel kérdezi, hogy Minden okés Jucika? :) Nagy kaland lesz. Azt mondta az én hősöm, hogy ha hóakadály lesz is, valamelyik kórházba akár hogy is, de eljuttat, de a helyibe még akár ölbe is :) Nagy, erős hősapuka! Egyébként a fejét fogja, hogyan nőhet egy ekkora testre, mint az enyém, egy akkora has, mint az enyém, és asszondja hogy egy komplett Michelin babára hasonlítok, amikor megjelenek előtte a kertben teljes téli felszerelésben, mivelhogy minden ruhadarab pár számmal nagyobb rajtam, hogy a pocakom is beleférjen :) Annyit kacagunk, hogy néha már sajnálom a kisfiamat, és ha nem bírja már sokáig odabent, azt tuti azért lesz, mert megunta a rázkódást, és asszondja megnézi már magának kívülről ezt a diló családot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése