Titkon reméltem, hogy az éjjeli etetéseknek lesz egy olyan bája, amit csak nekem ad a hajnal. A hajnalka, drága!
Ugyan egy idő után picit már unalmas volt azon a felfedező élményen túl az, hogy a polgárőrség éjjeli őrjárata pontban 4 órakor robog el a házunk előtt. Mikor már odáig is eljutottam sokadik éjszakán túl, hogy ezek tényleg mindig ekkor járnak erre, és már azon is elgondolkodtam, hogy én ennyi éjszaka alatt kiismertem őket, pedig nem is készülök betörésre, és megfigyelést sem tudatosan végzek, már kezdett unalmas lenni a dolog, mikor aztán újra kinéztem az ablakon, és a hajnal, nomeg az a drága bája tátva tartotta a számat. Sosem láttam még holdnyugtát. Főleg nem szántás felett, egy olyan csillagos égbolton, amit a mi lámpáink fényei alig, nem, nem is zavarnak. Annyira különleges volt, hogy alig tudok rá emlékezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése