A mellgyulladásról 18+

Aztakurva!

All saints a kisfiamnak

Nyolcadik nyara. Az első legszebb nyár az életben. Felvettek, a matekom is jól sikerült félévkor, mi vagyunk az iskola királyai, pont azok, akikre egy évvel ezelőtt hasonlítani akartunk. Semmi tanulás. Iskola utáni délutáni cigizések a hátsó kerítés túlsó végén,  ó igen, azok a világoskék szofik, amikre úgy dobtuk össze a pénzt, és naná, hogy egy szál után már mindenki szédült, így jó sok bújkálásra elég volt az a 19.

Mindenki kever, de fülig vagyok az első szerelemben, akit és úgy magát amit persze a családom utál, és egyébként is, Judit, komolyan kérdezem, hogy ti most hol tartotok? Hát. Pont ott. De valójában már azon is jóval túl, olyan messze, hogy a füled pirulna bele. Hehe.

A reggelek úgy telnek, hogy enyém a ház.  A zene bömből a tévéből, de mégis hallom, mert tudom, hogy kint a rigók udvarlón fütyürésznek. A koranyári  nap besüt az ablakon, a táskám az ajtóban vár, én meg arra, hogy megérkezzenek értem, de előtte még all saints-re táncolok  egyet a reggeli fényben. Hát ilyen tinédzseréveket kívánok neked szépen!

Ami maradt…

Az a harag. Már akinek, mert azért ha az nincs bennem, azonban bűntudatot csak okozott, hogy minden, amit akartam, lemaradt, illetve akarom mondani, hogy késve érkezik. De hát a Borsó, az a kis firgány, nem éppen támogatja a blogírást, amit abszolúte maradéktalanul meg is értek. Ebből következik az, hogy imádja az anyját, nomeg az is, hogy az apja is, nomert éppen azért, mert amellett hogy én, anya vagyok, amibe bele tartozik a tejgyáron át kakafelelősön keresztül aztán minden, vagyok még hősnő, mosónő, takarítónő, szakács ( de pszt, mert ez a fogalom már egy előrelépést jelent, és kötényt pedig még nem kaptam, pedig az ígéret szerint akkor jár, ha átmentem a vizsgán, de erről az jut eszembe, hogy Mébi nem is tűzött ki nekem vizsgaidőpontot, szóval ezúton benyújtom fellebbezésemet és kérem előléptetésemet és a jutalmam átadását pont!), kályhafelelős, baromfipásztor (erre bizton van valamilyen kifejezés) és asszem más talán nem is. Jah, de. Feleség. Egyszer majd papíron is, de úgy amúgy biztosan. Khm :) A lényeg, hogy imádnak a srácok, és ezért most csak emilyen pillanatképekkel lopok időt. Mert volt, hogy

a libulék ilyenek voltak

és ilyenek lettek, mikor aztán már uralták a terepet

és jött a december, vele meg a Borsós karácsony!

Voltak hótól meglepett baromfik a kertben

be hej, tavaly még a kecskék nyomták itt januárban. Hiányoznak. És az jutott az eszembe,hogy a kisfiunk majd biztosan akar magának kiskecskét, és hát ki ha én nem, biztosan megveszem majd neki. De olyan törpét ám. De még amúgy én szeretnék olyan malacot is… Remélem ő is :)

és elköltözött az élősarkunk is

A nappalink meg ilyen képet fest napközben.

Éljenavidék!

Álom, álom, kitalálom

Mébivel való életünkben azt bírom a legjobban, hogy valóra válnak az álmaim.

Amikor is két nappal ezelőtt, firgány kis borsóval a babakocsiban szuszogtam felfelé a dombon a délutáni sétánk végeztével haladva a célegyenes felé, eszembe jutott, hogy igen, pont erről álmodoztam egy évvel ezelőtt. Hogy majd egyszer lesz egy kisfiúnk, és a Sárával való közös sétánk majd úgy fog telni, hogy ő is ott van velünk, hű kutyánk és hű macskánk pedig őrzi a kocsit, nomeg engem két rohangászás között.

Ott, a dombon felfelé jövet minden nap valóra válik. Kivéve a szeles napokon.

Magyar-vidék - konyha

Hogy is maradhatott eddig ki, nem tudom, de most pótolom a gesztenyés finomságokat a magyar-vidék.hu-ról. ittenvanalink

Szeles napok

Nálunk itten, ahol a dombnak van a teteje, és a szántás csak úgy beköszön az ablakon, ősszel kimaradtak azok a szokásos szeles napok, decemberben meg azok a hatalmas hófúvások. Hála az égnek, mert bár annak ellenére, hogy Mébi megnyugtatásomra mindig elmondta, szüléshez lehet kérni rendőrí kíséretet dugó esetén, de ha nem is jutunk el semerre sem a hó miatt, akkor a szántáson a helikopter biztosan le tud szállni, ha már a mentőautó nem tud eljönni idáig, de legeslegrosszabb esetben ölben is bevisz a kórházba. Szerencsére egyikre sem volt szükség, Borsó még az időjárást is figyelembe véve időzítette érkezését, így se szél, se köd, se hó, se dugó se semmi sem akadályozott minket a 60 km-es táv teljesítésében. Mára azonban kiderült, feltehetőleg azért tett így, mert maga is utál minden ilyesmit. De a szelet biztosan.

Már három napja mondják, hogy jön a rossz idő, én meg nem hittem senkinek. Persze gyanús volt, hogy Borsó a szokásos fél 2-től induló levegőzését, ami általában eltart 5-ig még a nagyon hidegben is, alig 20 percesre redukálta, nomeg a délután többi részében is igen nyunyevácosra vette a figurát. No, ma megérkezett a Mr. Szél, az, a gonosz, aki egészen az Északi – sarkról jött idáig, csakis azért, hogy bemutatkozhasson neki, és így nekünk meg drága szülőknek egy eddig rejtek alatt lepledző dühös, mérges és szinte vigasztalhatatlan kisfiú. Totál ki van borulva szegénykém.

Sára is csak egy-egy pisire kéretőzik ki a kályha mellől, amikor is dolga végeztével lobogó fülekkel sóvárog befelé a teraszajtó előtt. Hű kutyánk egyébként november óta legtöbb idejét kedvenc kis kosarában tölti idebent, és lehet, hogy ezért, de azért biztosan, hogy most nehéz lenne nekem, ápolójának hetente szurira vinni, betegségének nyoma sincsen. 

Ami a baromfikat illeti, kakasunk nem tudta tyúkjait beterelni az ólba iccakára, mert a Mr. Szél bebetonozta az ajtajukat, így esti behajtásukra is sort kerítettem. Jó férfiként szélvédett helyre dugta tyúkjait, akikkel jól összebújtak, majd hesshesshess-es ébresztőmre ügyesen szedte össze a famíliát, is vetette velük meg a jó irányt. Mébi kérésére még meg is számoltam őket, de mondtam én neki, hogy felesleges, mert ügyesen mutatta mindnek az utat, és tényleg, meg volt mind a 6 tyúk, és ahogy ezt újságoltam neki meglepődöttségtől mentesen színtiszta természetességgel a hangjában csak annyit tett hozzá, hogy az állatvilágban mindenki tudja, hogy a férfit kell követni, csak a nők próbálkoznak mindig… Borsó eközben végre mélyen szundikált a kiságyában, fehér kis pizsamájában. Sára már nem jött ki velem fáért, a lendület, ami vacsi után olyan sebességgel hajtotta be, hogy majd fel lökött, kifelé nem akarta kísérni a viharvégbe.

Így hát Mr. Szél, arra kérlek csitulj picit, a jól megszokott 10 napos látogatásod helyett beérjük ezzel az eggyel is. Örültünk a látogatásodnak, köszönjük, hogy benéztél hozzánk is, de most már ideje menned. Jó utat, visz lát legközelebb!

Van az az érzés

Amikor leesik, mi minden van, mi mennyit ér, és hogy az a firgány kis borsó, te, meg én...