Nyolcadik nyara. Az első legszebb nyár az életben. Felvettek, a matekom is jól sikerült félévkor, mi vagyunk az iskola királyai, pont azok, akikre egy évvel ezelőtt hasonlítani akartunk. Semmi tanulás. Iskola utáni délutáni cigizések a hátsó kerítés túlsó végén, ó igen, azok a világoskék szofik, amikre úgy dobtuk össze a pénzt, és naná, hogy egy szál után már mindenki szédült, így jó sok bújkálásra elég volt az a 19.
Mindenki kever, de fülig vagyok az első szerelemben, akit és úgy magát amit persze a családom utál, és egyébként is, Judit, komolyan kérdezem, hogy ti most hol tartotok? Hát. Pont ott. De valójában már azon is jóval túl, olyan messze, hogy a füled pirulna bele. Hehe.
A reggelek úgy telnek, hogy enyém a ház. A zene bömből a tévéből, de mégis hallom, mert tudom, hogy kint a rigók udvarlón fütyürésznek. A koranyári nap besüt az ablakon, a táskám az ajtóban vár, én meg arra, hogy megérkezzenek értem, de előtte még all saints-re táncolok egyet a reggeli fényben. Hát ilyen tinédzseréveket kívánok neked szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése