A Kerekerdő déli végén

Úgy terveztem, blogomat majd az első gida születésével indítom. Két hetet csúsztam..




2012. január 13., péntek

Álom, álom, kitalálom

Mébivel való életünkben azt bírom a legjobban, hogy valóra válnak az álmaim.
Amikor is két nappal ezelőtt, firgány kis borsóval a babakocsiban szuszogtam felfelé a dombon a délutáni sétánk végeztével haladva a célegyenes felé, eszembe jutott, hogy igen, pont erről álmodoztam egy évvel ezelőtt. Hogy majd egyszer lesz egy kisfiúnk, és a Sárával való közös sétánk majd úgy fog telni, hogy ő is ott van velünk, hű kutyánk és hű macskánk pedig őrzi a kocsit, nomeg engem két rohangászás között.
Ott, a dombon felfelé jövet minden nap valóra válik. Kivéve a szeles napokon.

1 megjegyzés:

  1. Kívánom, hogy ezután minden álmod valóra váljon, csak úgy, mint ez a szép pillanat :)

    Puszi:
    Csani

    VálaszTörlés