Szeles napok

Nálunk itten, ahol a dombnak van a teteje, és a szántás csak úgy beköszön az ablakon, ősszel kimaradtak azok a szokásos szeles napok, decemberben meg azok a hatalmas hófúvások. Hála az égnek, mert bár annak ellenére, hogy Mébi megnyugtatásomra mindig elmondta, szüléshez lehet kérni rendőrí kíséretet dugó esetén, de ha nem is jutunk el semerre sem a hó miatt, akkor a szántáson a helikopter biztosan le tud szállni, ha már a mentőautó nem tud eljönni idáig, de legeslegrosszabb esetben ölben is bevisz a kórházba. Szerencsére egyikre sem volt szükség, Borsó még az időjárást is figyelembe véve időzítette érkezését, így se szél, se köd, se hó, se dugó se semmi sem akadályozott minket a 60 km-es táv teljesítésében. Mára azonban kiderült, feltehetőleg azért tett így, mert maga is utál minden ilyesmit. De a szelet biztosan.

Már három napja mondják, hogy jön a rossz idő, én meg nem hittem senkinek. Persze gyanús volt, hogy Borsó a szokásos fél 2-től induló levegőzését, ami általában eltart 5-ig még a nagyon hidegben is, alig 20 percesre redukálta, nomeg a délután többi részében is igen nyunyevácosra vette a figurát. No, ma megérkezett a Mr. Szél, az, a gonosz, aki egészen az Északi – sarkról jött idáig, csakis azért, hogy bemutatkozhasson neki, és így nekünk meg drága szülőknek egy eddig rejtek alatt lepledző dühös, mérges és szinte vigasztalhatatlan kisfiú. Totál ki van borulva szegénykém.

Sára is csak egy-egy pisire kéretőzik ki a kályha mellől, amikor is dolga végeztével lobogó fülekkel sóvárog befelé a teraszajtó előtt. Hű kutyánk egyébként november óta legtöbb idejét kedvenc kis kosarában tölti idebent, és lehet, hogy ezért, de azért biztosan, hogy most nehéz lenne nekem, ápolójának hetente szurira vinni, betegségének nyoma sincsen. 

Ami a baromfikat illeti, kakasunk nem tudta tyúkjait beterelni az ólba iccakára, mert a Mr. Szél bebetonozta az ajtajukat, így esti behajtásukra is sort kerítettem. Jó férfiként szélvédett helyre dugta tyúkjait, akikkel jól összebújtak, majd hesshesshess-es ébresztőmre ügyesen szedte össze a famíliát, is vetette velük meg a jó irányt. Mébi kérésére még meg is számoltam őket, de mondtam én neki, hogy felesleges, mert ügyesen mutatta mindnek az utat, és tényleg, meg volt mind a 6 tyúk, és ahogy ezt újságoltam neki meglepődöttségtől mentesen színtiszta természetességgel a hangjában csak annyit tett hozzá, hogy az állatvilágban mindenki tudja, hogy a férfit kell követni, csak a nők próbálkoznak mindig… Borsó eközben végre mélyen szundikált a kiságyában, fehér kis pizsamájában. Sára már nem jött ki velem fáért, a lendület, ami vacsi után olyan sebességgel hajtotta be, hogy majd fel lökött, kifelé nem akarta kísérni a viharvégbe.

Így hát Mr. Szél, arra kérlek csitulj picit, a jól megszokott 10 napos látogatásod helyett beérjük ezzel az eggyel is. Örültünk a látogatásodnak, köszönjük, hogy benéztél hozzánk is, de most már ideje menned. Jó utat, visz lát legközelebb!