Az előrejelzett pánik okán felbuzdulva Manócicivel már tegnap bevásároltunk a mamáékkal, velünk volt a középső nagybácsi is, akit kérlek szépen hószünet miatt már 11kor hazaküldtek az iskolából. Khm, itt jegyzem meg halkan, hogy akkor még egy cm hó sem esett... Szóval lelkesen vártuk a havat, ami most már tegnap estétől szakadatlanul hullik, annyira, hogy a szántás maga a hótenger, mi meg rajta vagyunk a kis ladikunkkal. A gerendák csak úgy recsegnek-ropognak a nagy hidegben, a kályhában meg éppen csak szusszanásnyi szünetekkel pattog a tűz. El vagyunk barikádozva, a hókotró hát persze, hogy felénk se néz. Biztos, ami biztos, mi kiástuk magunkat, bár ahogy nézem már nem nagyon van nyoma.
Van egy kis ösvény a baromfikhoz, meg van egy az utca felé, no és mikor az utóbbin dolgoztam a téli hangulattól felajzva lelkesen, bébiőrrel a zsebemben, megjelent gyanútlanul Mébi, akit én már akkor tudtam, hogy a következő lapáttal telibedobom, amikor ő még csak gyanútlanul a kesztyűjét húzva megállt mögöttem. De már késő volt, a mozdulatsorozat benne volt a kezembenderekamban. Minden pénzt megért a meglepettsége :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése