Mióta Mébi a nagy röpdébe beköltöztette a megözvegyült gould amandina mellé az ékfarkú amandina, és a sirályka házaspárt, az lett a nappali fénypontja. Sokszor nézem, micsoda élet folyik ott. Mindennek meg van a maga ideje, az evésnek, fürdésnek, egymás bogarászásának, és a pihenésnek is, de a sirálykák annyira szeretik egymást, és olyan elválaszthatatlan párost alkotnak, hogy ők még a medencében is együtt vannak. Csak ők, ketten. Mindenki más egyedül fürdik. Bírom őket.
Most akadtam rá a blogodra, pontosabban a Magyar -vidék portálon olvastam Rólad, és meg kell mondanom, hogy Téged/Titeket irigyellek a legjobban a világon (persze a legjobb értelemben)! Nekem is ugyanez az álmom, hogy vidéken, nyugalomban, állatokkal körülvéve, a nagyváros nyomásától messze élhessem az életem. 23 éves vagyok, de eltökéltem, hogy mire 25 leszek, megteremtem magamnak a saját vidéki világomat:) Nagyon jó volt olvasni a blogodat, nemcsak azért, mert megnyugtatott, hogy nem csak én vagyok csodabogár (az ismerősök szemében), hanem azért is, mert még inkább megerősített a szándékaimban. Köszönöm ezt neked, és további csodás "vidékéletet" kívánok!
VálaszTörlésLilla
Kedves Lilla!
VálaszTörlésNagyon örülök ennek, remélem neked is megvalósul az álmod, és legalább annyira mézésség lesz a szívednek, mint nekünk! Kitartást kívánok hozzá!