Mivel a hó elolvadt, alkalmam támadt Sára végtermékei után kutatni a kertben. Nagy örömömre az egyikben a Gyulai májas zacskója is rámkacsintott a lapátról.
Történt ugyanis, hogy Sárát a nagy tél közepén elvittük ivartalanítani, mert a nőstény állat hiába csak ritkán volt a kertben, a kutyák szétszedték a kerítésünket. No és a műtét után gallérban nyomta itthon, amiben nem mert lefeküdni, én meg mondom megszerettetem vele, és kezemben egy Gyulai májassal gondoltam bekenem vele a szélét. Persze. Hű kutyánk önmagából teljesen kivetkőzve hajolt a kezemhez, és a májas zacskóstól huss, már a gyomrában is volt. Drága doktorunk azt mondta, hogy majd kijön, de figyeljük a jószágot, nem-e a puffad vagy öklendezik. Sára egyiket sem csinálta, de mivel a nájlont nem leltem sehol, azért aggasztott a dolog. Máig. Egészen máig. Kakinak így nem örültem még :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése