Igen, eljött ennek is az ideje. A megátalkodott pesszimisták ellenére, akinek mint olyan, hogy énje,
bennem fikarcnyi jegye sincsen hálamagasságos, magam is összehoztam jó párt sort, amire hejj,
be büszke vagyok! Zöldebb benne a retek, mint bárkinél :) Nekem, legalábbis :)
Történt ugyanis, hogy drága jó anyósom bevásárolt mindenféle földi jóból, de Muci skorpiókirály énjét pont aznapra tartogatta, mikor
nekirugaszkodott a család a veteményezésnek, így nekem a maradék maradt, de azt
annál nagyobb lelkesedéssel csináltam, mint.
Már előző nap tudtam, hogy itt az idő, és csak azzal
foglalkozom majd amikor Muci alszik, így olyan szívmelengető izgatottsággal
hunytam le a szememet, mintha külföldre készültem volna utazni reggel.
Csináltam jó kis dombocskát kapával, benne pedig csak úgy hugyoztak az ökrök,
ahogy tavaly :) Otília mellettem mosdva-mosakodva figyelte mint ügyeskedem, Sára
pedig a labdáját nyílként bámulta meredten és félreérthetetlenül, hogy igen, ő
csak arra vár, hogy én csapot-papot otthagyva eldobjam már neki no.
A girbe-gurba vájatokba
került sárgarépa, petrezselyem, gyöngyhagyma, retek és saláta. Az ökörhugyozást
a kikelt magok világoszöld sarjai támasztják alá, node, legalább a veteményem
is egyéniség :)
Egyébként a teljesben akad még egy tonnányi zöldborsó, aminek hát már most micsoda
színe van, és ha rá gondolok a nyál összecsordul a számban, de a legjobb az
egészben az, hogy mire leszedjük, már Muci is ehet belőle! De csak hogy a sort
folytassam, dughagyma, cékla ami még ott lapul. Aztán, ha picit melegebbre
fordul az idő, jöhet a tök, cukkini, bab, paradicsom, uborka. Remélem idén
bőséges lesz a termés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése