Azt hiszem, nem, tudom, hogy az ösztöneim néhamindig felülkerekednek önmagam jóságos és tisztelettudó természetén. Anyatigrisként működöm, most már egészen biztos.
Történt ugyanis, hogy az én drága kisfiamat bevittem jóanyósomhoz, az óvodába riportra, és hát nem éppen akkor szundított az a kis manó? De. Anyósom meg annyira megörült nekünk, hogy kurjantva köszöntött, és az én kis borsómat egyből meg is dögönyözte. Nos. Erre én felhorkanva testemmel kettőjük közé állva, még biztos ami biztos a babakocsit is arrébb tolva bal kezemmel a drága mama vállát nyomatékosan megbökve teljes felháborodással suttogva jelentettem ki, hogy hát alszik. Majd gyermekemre nézve pontosítottam: aludt.
Nem tudom mi bújuk ilyenkor belém. Az persze adott, hogy totál szigorú szülő vagyok, mert ha álmos valaki akkor aludjon, ha éhes egyen, ha meg minden okés akkor játszunk meg ilyenek, és pont, nincs apelláta, az alvó gyermekemet meg különös vehemenciával védelmezem bárminemű direkt felébresztéstől, de nem gondoltam volna, hogy "bántalmazásig" fajulhat a dolog. Anya vagyok. Meg tigris.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése