A Kerekerdő déli végén

Úgy terveztem, blogomat majd az első gida születésével indítom. Két hetet csúsztam..




2012. május 15., kedd

Menni, maradni, lázadni, fáradni

Az, hogy nekünk nem lesz könnyebb, mint a szüleinknek volt, az már biztos. Asszem.

Nem gondolom, hogy úgy van, ahogy. Mindig ott könnyű, ahol van az a más, ami itt is van, csak itt ismered, ott meg nem. Vannak jó állások, csak azokban nem én, vagy te ülsz, hanem az a valaki, aki az 1000ből a legszerencsésebb volt, és még kapcsolatot is talált. Jó neki. Nem irigylem. Lesz majd ilyen nekem is, neked is, csak ki kell várni. Türelem, az, tudod, ami a rózsát termi. Nem sok mindenkinek akad ma belőle. Nekem, van. Szeretek itt élni. Szeretem ezt a vidéket. Van sok sehonnai bitang ember, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete, de megértem őket. Választhatsz te is, én is. Én a nehezebbet választottam, talán marad így életem végéig, de ha a türelem megszán, lesz nekem is, neked is rózsám. De nem is számít, mert ami nekem kell, mind itt van. Fekszik mellettem, szuszog a kiságyában, őrködik a kosarában. A szívem országában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése